A 3. évezred elején világosan belátható, hogy a társadalmi-gazdasági és környezeti problémák sokasága olyan komplexitásúvá vált, amelyek kezeléséhez és megoldásához a korábbinál hatékonyabb és eredményesebb globális tudásra van szükség.
„A tacit tudás (Polányi Mihály filozófus írta le először az 1960-as években), amely a kimondatlan tudás – az egyének fejében, vagyis személyes tapasztalataikban rejtőzik, s amelynek döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában – annak ellenére is, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának sincs tudomása róla. Az ilyen tudást sejtik az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. Becslések szerint egy-egy szervezeten (pl. iskolán) belül az összes tudás 80 százaléka tacit tudás.
Az explicit tudás ezzel szemben az a tudás, amelyet birtokosának sikerült szavakban vagy más formalizált jelrendszerben megfogalmaznia. Így ez már (elvileg) közzétehető, másnak átadható. A szóbeli kifejezés révén megragadott, alakot öltött és formába öntött tudás nem más, mint maga az információ. A tudásmenedzsment elsődleges célja a tacit tudás előcsalogatása, explicitté tétele. Mi történik ilyenkor?
A szervezetben dolgozók kimondatlan, személyes tudása a megfogalmazás (rögzítés, kodifikálás, rendszerezés) révén válik a másik ember számára hasznosítható információvá, amelyet aztán újra és újra hasznosítani lehet. Ezt a lépést externalizációnak nevezik. A megfogalmazás jelentőségét nem lehet túlbecsülni.Minél inkább sikerül a rejtett tudás lényegét megragadni, annál szélesebb körben hasznosítható a születő információ.
A tacit tudás átalakítása explicit információvá minden kétséget kizáróan látványosan növeli az intézmények szellemi kapacitását, ezért áll ez a törekvés a tudásmenedzsment előterében.”
– Tacit tudásnak tekintjük az okkult képességeket, melyek az új Eon alapkészségei.
Cél, hogy a jelen világban explicit tudássá válhasson ezek közül minél több lehetőség/adottság.
Okozattal foglalkozunk, vagy az okkal?
A „miért kérdések”megvilágítása…
Okkeresés, ahogyan eddig nem történt meg.
Amit a mindennapokban alkalmazunk okkeresés címszó alatt, az jellemzően a személyiség határait nem haladja meg, ergo nem lépi át az ismétlési kényszer küszöbét.
A felületi látásmódhoz, az ábrába, vagy külön ábrázolni, be kell tenni a kör ívén két nyilat mely a múltat és jövőt szimbolizálja.
