Bevezető
A Fizika két dolgot feltételez: van „objektív valóság”, és a kognitív, „megismerhető”. Az objektív világ pontosan abban a tempóban, ismerhető meg ahogy tágítjuk érzékelésünket. Beláthatjuk, hogy rugalmas axiómák (alapigazságok) lefektetése nélkül nem lehet továbbhaladni. Jelenleg (kevés tudományágat kivéve pl. Kozmológia) zárt rendszerben gondolkodik. Ennek egyszerűen az oka az, hogy kénytelenek valahol az értelmezési tartományt elvágni, különben a rendszer vizsgálhatatlanul bonyolulttá válna. Az emberiség történetében visszatekintve mindig más aspektus pl. a psziché, a spiritualitás, a biológia, a technika stb. kapott hangsúlyt. Ennek szemléltetésére talán a vallásos és tudományos szemlélet, látszólagos szembenállása a legjobb példa. Úgy néz ki a jelen korszak arról szól, hogy a jelenlegi tudomány már nem elégíti ki tökéletesen azt a funkciót amire létrehozták. Bővülnie kell.
A bizonytalanság
A „NEM MEGISMERHETŐSÉG” először a Fizikában a Heisenberg-féle határozatlansági relációban bukkant fel. Ez azt mondja, hogy egy részecskének vagy a sebességét tudjuk pontosan, de a helyét nem, – vagy fordítva, – ha tudjuk a helyét, akkor a sebességét nem fogjuk tudni meghatározni. „Az alma a gravitáció hatására a fejünkre esik.” A kvantumfizikában már mások a szabályok. És azzal, hogy melyik fér bele a másikba, melyik képes korunknak megfelelő válaszokra, még kérdés sok ember számára. Holott a makroszkopikus (tehát a nagyobb) rendszer magától értetendően tartalmazza a mikroszkopikus valósághalmazt, a hatásait közvetlenül nem érzékeljük, illetve egészen pontosan a rendszer egésze szempontjából ELENYÉSZŐ jelentőséggel bír, a jelenlegi műszereink méréstartománya szerint.
Zárt rendszer – nyílt rendszer
A Fizika jellemzően zárt rendszerben gondolkodik. Azonban ha más síkok létezését BEVESSZÜK AZ ALAP AXIÓMÁK KÖZÉ, és feltételezzük, hogy ez át is járható, s ebben az esetben, már nem lehet zárt rendszerről beszélni. Eleve még 3 dimenzióban sem létezik tökéletesen zárt rendszer. Mindig van veszteség, például egy jól hőszigetelt tartály is lehűl, a hűtőszekrényünk felmelegszik, a vákuum szép lassan elszökik a villanykörténkből, és visszafelé nézve pedig kozmikus sugarak egész hada bombáz bennünket, áthaladva a testünkön, és akár több száz méter mélyre hatolva a Földbe.
Tételezzük fel, hogy több sík is létezik, azaz egy hasonló STABIL rendszer, mondjuk egy (vagy néhány) rezgés oktávval feljebb, de közvetlenül nem érzékelhető, mert a rendszer, a mi számunkra homogén. Gondoljunk csak a víz halmazállapotaira, ahol a megfigyelő állapotából már érzékelhetjük, annak változásait.
Ez visszavezetve az ember fizikai, pszichikai, mentális állapotaira, olyan rejtett kölcsönhatásokat jelent, amelyek ez idáig ismeretlenek voltak. Mágiának, Telekinézésnek, szellemvilágnak, morfogenetikus mezőnek, tacit tudásnak és még ki tudja mi másnak “csúfolják” holott legalább az emberiség minimum 1/3-a tökéletesen elfogadja ezek létezését, sőt mindennapi életébe szervesen beépítette ezt.
A megfigyelő szerepe
A fizikában, a kvantummechanikában a megfigyelő szerepe elsődleges. A folyamat máshogyan zajlik le, ha megfigyeljük a jelenséget, mint ha nem. A részecske-hullám paradoxon ered innen. Ez a kis videó nagyon egyszerűen próbálja ezt elmagyarázni.
EBBŐL VISZONT EGY NAGYON FONTOS DOLOG KÖVETKEZIK
Több síkon egyszerre vizsgálódva már NEM LEHET definiálni, meghatározni egy-egy eseményt vagy jelenséget. Hiszen maga a megfigyelő is befolyásolja az esemény kimenetelét. Szükségszerű ellentmondás lép fel, azaz egy síkon belül vizsgálva egy törvényszerűség, a másikon már nem feltétlenül igaz. A magasabb összetettségű rendszer általában tartalmazza az alatta lévő rendszer tulajdonságait, de nagyobb “szabadságfoka” van, tehát a törvényszerűségeket ki kell bővíteni.
„A Kozmosz első látásra – a természettudomány ma ismert szemléletében – csupán önkényesen választott vetületeket mutat. A létezés mélyebb értelme, a természeti jelenségek mozgató erőivel együtt, több, egymásra merőleges dimenzió közt oszlik meg. A Biosz egyetlen folyamata, a fizika egyetlen törvénye sem érthető meg speciális dimenziók korlátai között. A dolgok szemléletét a földi tudás számára az nehezíti, hogy a hiperkozmosz széttagolt célszerűségi ideái olyan koordináta rendszerekben rejtőznek, melyek érzékelhetetlenek számunkra, és amelyeket régebbi, pontról-pontra haladó logikával nem közelíthetünk meg.”
Wictor Charon
EZ MESSZE NEM AZT JELENTI, hogy a fizika és a tudomány rossz, – sőt! Megmutatja, hogyan kell konzekvensen vizsgálódni.
Operátor
Az operátor feladata, hogy tudatát, képességeit, használva az esetlegesen szükséges segéd-berendezésekkel TÖBB SÍKON OPERÁLVA segítsen TAPASZTALNI, szeparálni, megérteni, beépíteni (elfogadni) a kapott több síkú információkat. Ehhez számtalan technikai eszköz áll és fog állni rendelkezésére, a saját képességein felül. A Charon Stabilizátor, miniatűr, hordozható formában segít olyan rezgésminták erősítésében és fenntartásában, amelyek az egyén fejlődését (és pl. fizikai regenerációját is) szolgálják. A berendezések párhuzamosan fejlődnek az egyénnel, az egyén párhuzamosan fejlődik a berendezésekkel. Ez egy jóval hatásosabb, és kontrolláltabb fejlődési sebességet tesz lehetővé, s folyamatában lesz tapasztalható. Például ebben segítenek olyan fiziológiai eszközök is, mint a száraz elektródás EEG.
Nehézségek
„Azok, akik a tiszta szellem távlatait és régióit keresik, magányosan és vakon botorkálnak. Nem találják meg azt a szemléletmódot, mely a modern tudományos gondolkodás és az ősi szent mítosz intuíció jellegű szintézise.”
Wictor Charon
Az itt leírtak megértése és elfogadása nehézségekbe ütközhet. Azoknak, akinek még nincs spontán, illetve direkt tapasztalása a magasabb síkok dimenzióiról, annál ez az akadály, teljesen természetes. A belső és mélységi dimenziók leírásai, élményei üres szavak és téves képzelgések lehetnek, egészen az „utolsó óráig”, ahol a felismerés már sokkszerűen is hathat. AZONBAN nagyon fontos megjegyezni, hogy a szintlépésnek alapvető lépése a tágabb értelmezés elfogadása, azaz a materialista doktrínák meghaladása.
A megtapasztalás után már nincs értelme eme dolgok létéről vagy nem létéről vitatkozni. Jöhet a munka lényegi része, MEGISMERÉSÜNK KITERJESZTÉSE, és ÖNMAGUNK FEJLESZTÉSE Vica-versa.
A következő korszak erről szól.
„Az egymásra következő Világok térhatvány sávjai ott húzódnak, ahol a műszerek semmi hatást nem tudnak kimutatni. Mert természetesen az alanti síkok műszerei korlátozott benyomások felvételére vannak szerkesztve. A dimenziótudomány, vagy más néven Ultrosophia azonban a korlátlan észlelés fakultása. Az okult érzékszervek kifejlesztése után, olyan eszközök jutnak a kutatók birtokába, amelyek a láthatatlan szektorokat könnyen átlépik. Az ultrosophia kiinduló pontja, minden alacsony koncepció elutasítása. A dimenziótudományban jártas kutató számára természetes valószínűségi sorrend adódik a felfedezhető ultrapontokon. A dimenzióbúvár meg tudja állapítani, hogy a felbukkanó újdonság, törvényszerűség, felfedezés, milyen mértékben hasznosítható a fizikai síkon. Ennek meghatározása különösebben nem nehéz, mert csak a koordinátahatásokat kell szem előtt tartani. Ugyanis eléggé könnyen kimutatható, egy felmerülő tétel melyik fizikai törvényt rázza meg alapjaiban. Magasabb síkok axiómái mindig megrendítik az alattuk elterülő zóna princípiumait. A rátermettség vizsgája az éleselméjűség, amely lehetővé teszi a differenciál diagnosztikát. Ami ezekben számunkra érdekes lehet, a perspektíva és az idegen életfolyamatok ismerete, melynél fogva bizonyossággá válik bennünk, hogy van út felfele! A hiperdimenzionális élettan praxisa, még hosszú ideig titkos tanítás marad, a lejárt világkorszak embereinek társadalmában.”
Wictor Charon
Roskó Farkas
