Az életről alkototott felfogásunkat, egészségünket alapvetően meghatározza, hogy milyen szemüvegen keresztül látjuk a világot. Tudatos szellemi tevékenységünk csak egy szeszélyesen csapongó felszínes hullámverés, mely alatt tudattalan életfolyamatok óceánja áramlik. Érzelmeink és automata életműködésünk mélysége ez, ami közvetlenül befolyásolja testi-szellemi egészségünket. Gyakorolva a mélyre merülés képességét, akkor egyre sötétebb vizekben is látni kezdünk a derengő fényben, a tudat szintjére emelünk alapvető életfolyamatokat és érzelmeket, ezzel pedig képessé válunk azok megértésére, majd befolyásolására. A boldogság és boldogulás útja a legkorszerűbb idegélettani, pszichológiai tudományos ismereteink szerint is befelé vezetnek, az önépítkezés és önismeret technikáin keresztül.
Amikor az agykutatásról beszélünk, akkor részben saját életfolyamataink bizonyos szintű koordinálásáról, részben pedig gondolati tevékenységünkről gyűjtünk információkat, nem a tudatról.
Én azt hiszem, hogy a tudatkutatást máshol kell kezdeni, nem az agynál.
A bioinformatika területén azt látjuk, hogy az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat. Ha összekapcsolnánk valamilyen különleges szoftverrel az összes számítógépet a világon, akkor sem lennénk képesek arra, hogy akár csak egyetlen élő szervezetet irányítsunk vele.
Az agy a hétköznapi szóhasználatban a tudat központjaként kerül említésre. Azonban minden kutatás és mérési eredmény azt bizonyítja, hogy a tudat nem köthető egy adott szervhez. Ezért is indultunk ki abból, hogy figyelembe vesszük a neuroplaszticitás és a neurodiverzitás elasztikusságát, illetve a qvantitatív tudatállapotok oszcillációit, oszcillációs mezőit tekintjük elsődlegesen vizsgálódásunk tárgyának.
A III.évezred előtt népszerű volt a helyi lokalizáció elmélete, vagyis hogy egy adott agyterület egy adott funkcióért felelős, azonban az agy valójában funkcionális rendszert alkot. Az egyes területekre jellemző néhány domináns funkció, de a területek rengeteg kölcsönös összeköttetéssel rendelkeznek, és részt vesznek számos más funkció működtetésében. A frontális lebeny a fent említett feladatok mellett bekapcsolódik számos olyan folyamatba, amelyek az emberi identitás tudat konstans fenntartását szolgálják. Civilizációnk természetiből átalakult technológiai társadalommá. Természetes ösztöneink már nem segítenek bennünket a túlélésben, megváltoztak a szabályok.
Az emberi agy tartalmazza az összes gerinces állat: kígyó, béka, rénszarvas és oposszum agyának minden alkatrészét, és még valamit. A mindennél fejlettebb agykérget, és a homloklebenyt, mely korlátlan türannoszként trónol a régebbi agyterületek tetején, és tudatos gondolatvilágunk, akarati életünk irányítója. S amit talán kiemelnénk, hogy az emberi és állati mivolt meghatározásában nem a neuronok, hanem az asztrociták játszák a döntő szerepet.
Az emberi agyat három, fejlődéstörténeti és működési szempontból jól elkülöníthető modulra oszthatjuk. Legősibb, agytörzsi területeink felelősek az alapvető életműködések szabályozásáért: testhőmérséklet, vérkeringés, vérnyomás, légzés megfelelő összehangolásáért. Az agytörzs felett, mélyen elrejtve találjuk emlősöktől kezdődően a limbikus rendszert, mely az érzelmek és hangulatok székhelye. Az agytörzs és limbikus rendszer szorosan együttműködve, meglehetősen tág környezeti szélsőségek között is képes egyensúlyban tartani az életfolyamatokat. Veszélyhelyzet, komoly kihívás alkalmával a limbikus rendszer mérlegel: félelem és menekülés, esetleg düh és agresszív támadás a helyes viselkedés? Az agytörzsi vegetatív idegközpontok eközben felkészítik a testet egy sikeres támadásra vagy menekülésre. Ez a folyamat képezi ma is minden életmentő stressz-reakciónk alapját. A problémát fejlődéstanilag legifjabb szerzeményünk, a büszke agykéreg jelenti. Ő sajnos nem mindig áll beszélőviszonyban a másik kettővel. Itt zajlanak mentális tevékenységeink: számolunk, olvasunk, logikai formulákat értelmezünk és gondolatainkból szófüzéreket alkotunk vagy esetleg papírra is vetjük szimbolikus kódokat formálva. Híres szürkeállományunk képes megalkotni tér és idő fogalmait, és próbál bennünket elhelyezni ebben a koordináta rendszerben: ez lenne az öntudat. Képes emlékeket felidézni, és előre terveket készíteni.
A Neuron hálózat, a Glia sejtek Asztrocita hálózata, – ezeknek feedback lehetőségei messze túlterjednek betegségek orvoslásán és tünetek kezelésén: az egészséget kínálják. A biofeedback gyakorló saját tudattalan énjének felfedezésére indul, a neurofeedback pedig döbbenetesen hatékony technikákat kínál az idegrendszerünk kapacitásainkat optimalizálására.
A kutató laboratóriumokból utcára került neuro-asztro terápia sok évtizedes története ellenére hazánkban csaknem ismeretlen. Technikái az ideg-élettan, stressz-tudomány és az alkalmazott pszicho-fiziológia legújabb kutatási eredményeire támaszkodnak, melyek nem igényelnek hitet és feltétlen bizalmat. A korszerű informatikával támogatott eszközök tükröt tartanak a gyakorló elé, melyben már az első tréningek után láthatja és értékelheti a testét-lelkét érintő változást. A mentális állapotainkat megjelenítő agyhullámok változása, az addig öntudatlan testi folyamatok (szívműködés, izomtónus, testhőmérséklet) akaratlagos kontrollja már az első találkozások során visszajelzik pácienseinknek, miként nyerik vissza az irányítást testi-szellemi működése, ezzel élete és egészsége felett.
“Belső világunk és az információrobbanás hatásai a kreatív gondolkodóképesség kialakulására.” – címmel vannak már elérhető információk, melyek már jelzik a téma fontosságát. Hiszen tudatos életünk a vékony és csapongó felszínen zajlik, eközben azonban a mélyben húzódó érzelmeink és a napi érzelmi-fizikai stresszre adott automatikus válaszaink betegítenek bennünket. Az egészség forrását tehát ebbe a mélységbe lemerülve találjuk meg, és ebben segít a biofeedback, mert a human emberi gondolkodásban megváltozik a tér is idő szerkezete azáltal, hogy jóval plasztikusabbá válik. Tehát a hagyományos lineáris jellegű, ok-okozati és személy-központú gondolkodás, létezés már nem segít a mélyben rejlő összefüggések felismerésében.
