A történelem győztesek által reklámozott kezdetek és végek sorozata, és tisztán látható, hogy a törzsfejlődés és a kultúra szintjétől függetlenül megjelenik minden megmerevedett rendszernek az ellenpólusa. Ez a polaritásra, vagyis a fizikai síkú életszemléletre kivétel nélkül hat. Időben és térben értelmezhető információütközést, súrlódást hoz létre. Ezt nevezzük létezésnek. A jelenlegi rendszer fejlődési ütemterve is szintén magáért beszél, s a saját tökéletlenségünkre is nyugodtan következtethetünk ebből, hiszen elég, ha körbenézünk, józan szempontok szerint. Mert mindig is azt esszük, amit főzünk, ellenkező esetben, meg maximum a vonalainkra vigyázhatunk a gondolataink helyett. Nem véletlen, hogy Lao Ce is azt mondja, hogy egy bölcs még akkor is óvatos, ha egyedül van, s ehhez nem is kell még csak csordatagnak se lennie a ma emberének. Nagy kihívás ez mindannyiunk számára.
A létezésben ami megosztott, az mindig mulandó. A hagyományos gondolkodással rendelkező irányító hatalom, mindig olyan véget ér, amilyen a kezdete volt. A fizikai erő, hatalom viszonyítás rálátás nélkül egy elhajított kő tehetetlenségével halad az időben néhány évig, s az írott történelem néhány lapját fogja csupán betölteni. Aztán megemlíthető még egy erő, ami felülírja az emberi érdekből származó akaratot, s ez pedig akkor lehetséges, amikor belátjuk, hogy a legnagyobb erő, nem élni az erővel. – Igazából ez már valamilyen szolgálatról kellene hogy szóljon, de ehhez fel és nem le kell nőni. A lényeg, hogy csak az történik velünk, amit bevonzunk, de általában nem erről az oldaláról tárgyalják az ezoterikus irányzatok sem a “vonzás hatalmát”, de erre is kitérünk mindjárt.
Folytatva a dolgot, valamiféle okult tudással ruházzuk fel a még uralkodó, de már megosztottá vált lehetséges, feltételezett vezetés egyedeit, pedig csak sok esetben szertartásokat gyakorolnak, a valódi működési mechanizmusok ismerete nélkül. Bohóckodás ez, mint ahogy oly sok ezoterikus, meg szkeptikus körben látszik, mert itt is már csak sok esetben a cargo kultusz számít, meg hogy ideiglenesen valamilyen oldalra álljunk. Természetesen ez alól bőven van kivétel, s egyre több is lesz. Annak idején azt a jó tanácsot kaptam, hogy figyeljem meg, hogy az emberek mit tagadnak, és fogom tudni mit fognak egy idő múlva csinálni. Ha figyelmesen követjük a jelenlegi történelmünk változásait, akkor be kell látnunk, hogy valóban van a háttérben egy irányítás, ami valójában mozgatja a felszínen levő történéseket, akár embert, akár társadalmat vizsgálunk. Amennyiben ezeknek a változásoknak a valódi okait keressük, akkor csak egy tágabb gondolkodás adhat kielégítő magyarázatot. És ez a magyarázat meg kell, hogy haladja az ok-okozati rendszert. Ebből kifolyólag csak részben nevezhetőek okkult tudásnak azok a motívumok, melyek feltűnnek sok helyen, s melyek egy bizonyos földi hierarchiához köthetőek. Nos, ez az építőipari szakmunkás hierarchia bizonyítottan alárendelt szerepet játszik. S nem is kell messze menni ennek bizonyításához. Szaporodnak, érzik magukat szintén hol rosszul, hol jól, vannak érdekeik, ezeket szintén időbe ágyazzák, változnak, meghalnak, s ha van fémpénzük, akkor akár Ők is a szemükre tetethetnék, hogy bevágódjanak a révésznél. Minden változik, minden egy hatalmas ciklikus körforgásnak a része, mint ahogy a vízcsepp is mindig visszatér az tengerbe.
A világegyetem törvényei mindig felül írják azokat az ember által szőtt terveket, amelyek pusztán arra szolgálnak, hogy megteremtődjön az a pszichikai feszültség, mely a dimenzióváltáshoz elengedhetetlenül szükséges. Mindig is álmodoztak erős érdekcsoportok a hatalomról, de az idő mindig múlóvá tette ezeket a törekvéseket.
Valóban teremtettek vagyunk?
– Játszanak velünk, illetve Isteni szinten istenien játszunk, anyagi síkon zakatoló – jó esetben csak kettős – skizofréniánkkal. Játszani Homo Ludens-ként az tud a legjobban, aki a legjobban ismeri a játékszabályokat. Ezek mi, szubjektív tudattal rendelkező emberek, nem lehetünk, mert rengeteg kérdésünk van még Önmagunkkal kapcsolatban is. Ráadásul minél inkább megyünk bele a részletekbe, ezek a fránya kérdések annál inkább szaporodnak. Autonómiaként kaptuk a szabad akarat illúzióját. Az ember, mint organikus egység, egyik irányultsága a manifesztáció általi tapasztalatszerzés. Ezért “halmazati” megnyilvánulásait pontosan a valós tapasztalatszerzés szempontjából mentális szűrőkkel látja el. – Ez az agyunk, ami mint tudjuk meglehetősen barázdált. – Aztán mint a víztükör a sok csobogás után egyre kiegyensúlyozottabbá válik és ez csak olyankor lehetséges, ha végre megértik a tömegből a fejlődő képes egyedek, hogy az a boldogság, amit a vágyaink szintjén vagyunk csak hajlandóak értelmezni, az csak egy szappanbuborék. De azért sok mindent megteszünk, hogy tuti legyen a katarzis ezen színpadon. Természetesen szintén nem tudatosan.
Akik jelenleg vezetőknek, irányítóknak hiszik magukat, ismételten kihangsúlyozva szintén a saját transzverzálisan változó gondolataik, esetlegesen érzelmeik áldozatai. Ha valóban tisztában vagyunk azzal, hogy mit teszünk, akkor az visszacsatolásmentes lesz. – Mit is értünk ezalatt? Richard Bach Illúziók című könyvét tudnám megemlíteni, ami talán nem súrolja a közérthetőség határát. Egy érdekes szemszöget, vagy szempontot taglal, amikor a rádióinterjú után azt az átlényegülési formát választja, hogy egy “barátjával” állapodik meg, hogy segítsen neki nagy dráma nélkül meghalni. Még gyermek koromban olvastam ezt a könyvet, s ami megmaradt belőle, az az, hogyha valóban tudatosan teszed azt, amit teszel, akkor nem borítod fel az egyensúlyt, misztikusan fogalmazva nem termelsz karmát. Nem szeretnék bátorítani senkit ilyen cselekedetre, hiszen valójában, maximum csak hihetjük, hogy közünk van a tudatossághoz. – Igazából arra szerettem volna célozni, hogy amikor az ember tisztába, illetve összhangba kerül a saját kozmikus missziójával akkor érzelmeken, érdekeken túl már jóval nagyobb a cselekvési szabadsága. Egy jóval közismertebb formában ez így hangzik; – Szeress és tégy amit akarsz. S mint tudjuk az érzelmeknek nem sok köze van a szeretethez. Ezzel rendkívüli módon tudunk szembesülni és nagyon sokáig csak azt a konzekvenciát tudjuk leszűrni, hogy sehol sem tartunk. Hiszen ebből mindig újabb és újabb mélységben kell vizsgáznunk, ha azt hisszük, hogy egyéni érdekek szerint tervezhetünk .
A fentiekben, eddig a dolgok feltételezett tudatos oldalával foglalkoztunk, ám ezt nap mint nap ösztönösen is gyakoroljuk az egyén és a társadalom szintjén is.
Létezik egy szó: viktimológia. A Mendelsohn féle besorolásban az áldozatok és a bűnös közreműködésének mértéke szerint levő meghatározása a következő alapokra épül. Viktimológiai osztályozásának az alapja az áldozat és az elkövető közötti bűnösségi kapcsolat;
1. Teljesen ártatlan áldozat.
2. Az áldozat kevésbé bűnös, vagy tudatlanságával magyarázható az áldozattá válása.
3. Áldozat ugyanolyan bűnös, mint az elkövető-
4. illetve az önkéntes áldozat.
5. Az áldozat bűnösebb, mint az elkövető.
6. A legbűnösebb, illetve a kizárólagosan bűnös áldozat.
Egyébként F. Wertham is nagyon hangsúlyozza az áldozattan tudományának szükségességét. A viktimológia mint kifejezés, az áldozatok tudományos szintű tanulmányozását jelenti.
De legyen a lélekről is egy pár szó, ha már itt tartunk. Ha az utadon vagy, akkor áldás, ha nem akkor átok üzemmódban működik, s ez egyre nyilvánvalóbb lesz, ha még nem látszódna egyértelműen mindenki számára. Ugyanis annyira kufár üzemmódot kényszerítettünk rá a fizikai síkú orientációinkkal, hogy ennek a bilinek ki kell borulnia. Ki is fog, illetve egyre több olyan esemény, történés jelentkezik a mindennapjainkban, hogy sok embernek fogja ledobni az agya az ékszíjat. – Mondjuk erről becsületesen gondoskodik a média is, nem beszélve kissé elavult oktatási rendszerünkről. De ha belegondolunk, mégis tökéletes minden, mert ha dimenzióváltásnak illik most lennie, akkor nem is lehetne jobb, látványosabb az, – amihez képest be fog ez következni.
Akik igazán számítanak, azokat viszont pont a tudásuk árulja el. Őket viszont eszembe sem jut keresni a marionett bábuk között. Ezzel kapcsolatosan is van sok legenda, de csak néhány okult kutató jutott el a felismerésig, hogy a hagyományos létezésen túl létezik egy szellemi hierarchia, ami ennek a hatalmas forgószínpadnak nézősereget toboroz. Nem véletlenül manifesztálódott ennyi lélek, meg hát a tömegnek is mint fogalomnak telítődnie kell és nagyon sokan csak azért születtek, hogy az egonak, mint provinciális idegrándulásnak a korlátait megtapasztalják a jól bevált időtlenséghez képest. Kozmikus szinten értelmezve, – higgyük el, hogy biokémiai reakcióink nem egyenlőek a világfájdalom fogalmi szerkezetével. Az igazi hatalomhoz semmi köze nincsen egyetlenegy gondolkodó embernek sem. Még a Bidermájer teadélutánjain is csak néznek, hogy mennyi mindennel vádolják Őket. Van köztük olyan is amelyik még büszke is arra, hogy mennyire okosnak, esetleg gonosznak tartják őket az összeesküvés elméletben hívők táblahordozó élharcosai.
Szóval valóban irányítanak bennünket?
Szimplán annyiról szól a dolog, hogy minden Földfelszínen tartózkodó ember, közösség asszisztál, hogy valami nagy dolog történjen, s ez nem megy vajúdás nélkül. Bensőnk kivetülése az amit látunk, s lehetőség, hogy kibontakozzon az, amiben állítólag Isten képmására vagyunk teremtve. A nyílvessző sem repül addig, míg nincs megfeszítve az íj. És vajon meddig ülünk fel annak, hogy csak kívül találjunk ellenséget? Szent Ágostont, amikor megkísértette az “ördög” csak annyit mondott Neki: – Te is csak általam létezel. Ahogyan látok, amit látok, az mélyebbre kell, hogy mutasson, mint a felszín, vagy mint a szem, – de rajta keresztül. A hangolódás, a rezonanciák összhangzattana mind, mind belülről fakad. Kereshetünk kívül utálni valót, de ez csak arról árulkodik, hogy belül nem érezzük magunkat jól.
És ez az, amiből mindig felébredünk. Ha máskor nem is, de abban a bizonyos útólsó órában biztos. S ahogy a fáma mondja a megvilágosodás csupán csak annyi, hogy a halálunk előtt már tudjuk azt, amit a halálunk után egyébként is tudunk. A valódi irányítás és a dimenzióváltás is meg pusztán arról szól, hogy azt amit esetleg már tudunk, azt hogyan éljük meg, hiszen lassan a vízcsapból is ez folyik.
Murzsicz András
