“A Biosz egész területén mozgó spirálsávok viszik beteljesedésük felé a fizikai organizmusokat. Amit életnek nevezünk, valójában nem az Idő mozgása, hanem a Vitalitás mező elfordulása. Ez az oka annak, hogy Idővel minden kialakult forma átmegy az ellentétébe! Mert a fizikai sík formáinak, nincs más kiútja, a rettenetes feszültségű örvényekből, amelyek anyagukat mozgatják, mint vagy átmenni az ellentétükbe, vagy egy fokozattal feljebb lépni a dimenziók létráján. Ennek a folyamatnak az eredménye az öregedés, degenerálódás, de ez viszi a háromsíkú embert felfelé, a szattwikus magaslatok irányába.” Wictor Charon
A dimenzióváltás egy belső ciklikus folyamat, nincs itt semmiféle világvége, meg ilyesmi. Minden rendben van. Pusztán a dolgok reklámja “ilyen vagy olyan” .Most az ember, arra van kényszerítve, hogy szembe nézzen azzal; AKI. S itt már nem a “milyenségek dominálnak.
Ami talán a lényeg, hogy a mennyiségi faktor telítettsége jár mindig minőségváltozással. Az meg nem lehet kérdéses, hogy elszaporodtunk, s ezt ösztönszinten asszisztáltuk végig. A Magyarság mint olyan, egy minőségre való képességet jelent azon okból kifolyólag, hogy a legárnyaltabban lehet kifejezni, a lelki mélységeket és a magasságokat. Akár látni is lehet, hogy mekkora lehetőség van, hogy az ember újra felfedezze a saját kreativitását, teremtő, szellemi mivoltát, s valljuk be; – ezt alaposan elfelejtettük, mert annyira belefeledkeztünk az anyagba. Morfogenetikus mező, félanyagi dimenzió, egységes mezőelmélet, örök vadászmezők, stb, – itt nem lehet már hazudni magunknak. Csak az ego próbálja átmenteni magát, mindenféle elmetevékenységbe hajszolva biokémiai robotját. Van már fent cikk a küszöb örzőiről, s ez belül fészkel s bent mindegy, hogy kifelé milyen szerepet játszunk. Ezt a két srácot is próbálják folyamatosan ütköztetni, holott sokszor csak arról szól a dolog, hogy melyik agyféltekénk működik és hogyan. Gondoljunk bele, a yin yang szimbólumba, ott mind a kettő adja az egészet. Az egyetlen, ha lehet ilyet mondani, bűn a butaság.
S hogy mit tehetünk?
Ha már ösztönös energiák határozzák meg sok esetben a létezésünket, vegyük a bátorságot, hogy megismerjük, hogyan működnek, s akkor szépen magától változik meg életünk iránya, hisz csak az akarnok részünk akarja azzal elfoglalni magát, hogy majd én megoldom. Itt szintén visszautalok egy régebbi cikkre; A kulcs; Ébren légy! – Csináljunk valamit szívvel lélekkel, s ha képesek vagyunk belefeledkezni, akkor a pillanatban vagyunk. Niccoló Paganinitől kérdezték, hogy mitől vagy ilyen briliáns. Ő meg csak annyit válaszolt, hogy nem tudom, én csak félre állok a hegedű, meg a vonó útjából. – Na itt kezdődik a művészet, meg a morfogenetikus mező és azt a mezőt már nagyon sokan képezik le a saját leképező képességük függvényében. S ahogy Wictor Charon mondja, van aki a pocsolyában halászik, s van aki az óceánban.
A másodikhoz meg már egy többsíkú látás szükségeltetik. Ezt a közeljövőben egyre több ember fogja belátni, mert csak a disznónak kötelező a disznótor. Amikor az ember teremt, az egy másfajta gondolkodás, mint tudjuk, s annak sokkal nagyobb köze van a spontenaitáshoz. Einstein is mondta, hogyha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor a problémákat elkövettük, nem fogjuk tudni megoldani. Azt meg az küszöbök Őrei szavatolják, hogy ne tudjuk addig áthazudni magunkat a szabad energia hasznosításáig, mert ez az emberfajta kissé éretlen ehhez. Ami tehát meg zajlik, az a kreativitás csodálatos kibontakozása, hisz amikor kreatívak vagyunk akkor teremtünk, s ebben a formában vagyunk mi is teremtve Isten képmására. Mint fent, úgy lent. Ez az analógiája az állóhullámoknak is. Már az első méréseknél is kiderült a tesztelések folyamán, hogy a theta, intuitív impulzusok szignifikánsan kb. húsz százalékkal emelkedtek. Nem véletlenül építettek akkora piramisokat világszerte, minden egyes prehisztorikus kultúrában. Akkoriban nem állt rendelkezésre, technológia. Mindig más a társadalmi berendezkedés és technológiai még nem volt. Ezt onnan is lehet látni, hogy ez a társadalom élte fel és élt vissza a Föld jó pár éves fosszilisen felhalmozott energiájával. A szabad energia, meg – tényleg jól mondja a kisfilm, hangolódás kérdése, de alul és érdekvezérelt egyedeknek, mindig megvan a pasportja, hogy meddig mehetnek és mit képezhetnek le. S az ember nagyon ki tudja húzni a gyufát, s így aztán szembeszökő valóban a változás.
Murzsicz András
