Vajon megkérdezhetnénk-e magunktól minden reggel, hogy; – Ma, – mit is teremtsünk? Éljük a saját létezésünket, mindennapjainkat a hétköznapokban, minden pillanatunkkal teremtünk, s nekünk a legtöbb esetben nincs is közünk hozzá. Hogyan is lehetséges ez. Van a privát létezés, meg van a Kollektív létezés, csak úgy mint a kicsihez képest a nagy, vagy a még kisebb. Minden viszonyítás kérdése. Ám ebben a viszonyításban, a sötét anyag, energia, vagy sötét ló, az elsődleges mező, aminek a materialista tudomány, csak a tüneteit képes vizsgálni, valahogy mindig kilóg a sorból, nem hajlandó “lineárissá” válni, terjedni. Ezért is lett sötét anyag a neve. Az elsődleges mező, vagy “információ-eredet” képes “történést” varázsolni abból az “energiából”, ami úgy körbe vesz, átsző bennünket, hogy ha akarjuk ha nem, – részei vagyunk.
“Ez pont olyan mint a szél. Nem tudjuk megfogni, tapintani, mérlegre tenni és csak a hatásait tudjuk mérni.” Nem vagyunk urai és teljesen függetlenül az akaratunktól tud bennünket lágyan megérinteni is, és úgy a földhöz vágni hogy jó esetben éljük csak túl.
A másik meg az, hogy megélni így is úgy is megéljük a dolgainkat, – a megélés mélysége, tartalma, az ami a teremtés szempontjából teszi konstruktívvá, vagy degeneratívvá a tapasztalást. A Buddhizmusban van egy mondat, – vagy valahol, hogy a “karmát” a fiatal lélekként termeli, öreg lélekként ledolgozza.
A harmadik létpotenciál
“A gyökérfajok vallása által teremtett koncepciók darabokra szaggatták a halhatatlanság eszméjét.
Bizonyos szempontokat követve kizártak csoportokat a felső síkok életéből.
Az igazságot könnyű volt elleplezni, mert egész népek olyan életmódot folytattak, hogy a tércsakrákat látásuk nem törhette át. Elfogadtak felülről megállapított határokat gondolkodásuk számára és így transcendens érzékszervek nem fejlődtek ki.
A gátak nemcsak vallásiak, hanem racionálisak, – tudományosan determináltak is voltak. Az iskolai, egyetemi tanulmányok, az indivídum legérzékenyebb fiatalkorában, alkalmassá váltak, arra hogy leküzdhetetlen gátlások “idegződjenek” be!
Az Új Eon a Demiurgosok eszmevilágát előrevetíti. Először a dimenzióraszterek elmozdításával fogja visszaállítani a megelőző állapotot. Egyes gondolkodók részére hamarosan lehetségessé válik a térfazetták mögé látni, majd a sávok részleges elmozdítása, módosítása is. Az Idősáv visszacsatolása eltörli a biológiai halál fogalmát.
A Tér-Idő szabályozás azonban ezúttal nem juthat fejletlen karakterek kezébe. Az elődök gondolatprojektora morális központok ganglionjaihoz kötötte a térpotenciométerek érintőfelületét. A hatalmi ösztön többé nem tudja eltolni az Időreguláció kromoszómáit.”
Wictor Charon
Ez a szösszenet szintén a kiadatlan hagyatékból van, amire utalni szeretne, hogy az “értelem történelme”, a korszakváltások idején, nincs a “véletlenre” bízva. És van olyan “értelem”, aminek okozata a mi valóságunk. Az Öreg írja még valahol, hogy miután csak olyan jelenségeket ismerünk meg, amelyekkel együtt tudunk rezegni, – azokat az apparátusokat ajánlatos kialakítani, ahol a rezgésfajták variációi tekintetében még van kombinációs lehetőség. – Amennyiben a fókuszunk csak a fizikai sík, semmi de semmi nem fog változni. és ebbe előbb, vagy utóbb belefáradunk és fogalmunk sem lesz már dolgokról, és hogy mi is az a fekete valami. 🙂
De mi is az a fókusz ebben az értelemben, általános értelmezésben? Nos ez a felsorolás kezdődhetne a vágyakkal, félelmekkel és tulajdonképpen ezekre vissza is tudnánk vezetni mindent. Szóval amire hangolódunk, azzá válunk. Legalább is annak rezonanciái és információ-tartalma át fog bennünket mosni.
TUDATHANGOLÁS
“Mint a rádió, úgy tudatunk is annak tágítása és szűkítése által modifikálható. Differens dimenziók világában újra kell tanulni élni és tevékenykedni. Járni, beszélni, megragadni, a magasabb síkok nyelvén más jelentőséggel bír, mint terresztrális értelemben.
A VILÁG NAGYKORÚSÁGA
Mindig tudtam, hogy ez a lehetőség egyszer valósággá változik. A világ megöregedett. Az események váltakozása tűrhetetlen feszültséggel töltötte meg az atmoszférát. Úgy látszott, hogy semmi sincs a helyén, a Naprendszer mechanizmusa mintha ki akart volna fordulni a sarkából. Az emberiség a felszínen még régi kedvenc foglalatosságait űzte, senki sem gondolt rá, hogy egyik napról a másikra komoly változás állhasson be a dolgok megszokott rendjében.
A beavatottak már régebben tudták, hogy a világ megérett a pusztulásra vagy a teljes felébredésre. Ezt a változást, aminek a látnokok szerint mindenképpen el kellett következnie, legtöbben háborúk, technikai forradalmak által képzelték megvalósítani. Mikor azonban a nagy kozmikus pillanat elérkezett, a gyökeres változás nem arról az oldalról támadta meg az emberi fajta lakóhelyét, ahonnan várták.
A változás egy új dimenzió betörésének alakjában érintette a Földet. Ennek élménytartalmai inváziószerűen öntötték el a Naprendszer szűkebb koordinátáit. Leomlott egy transzcendentális fal, melynek létezéséről csak a magas fizika legkiválóbb koponyái bírtak tudomással, enélkül a fal nélkül pedig a Naprendszer planétáin semminek sem maradhatott meg többé a régi értelme.
A Világ és a Biosz tényei egészen más megvilágításba kerültek egy új dimenzió szemszögéből nézve. Nem volt értelme többé háborúknak, anyaggyűjtésnek, pusztán szervi funkciókon alapuló cselekményeknek. Az új nézőpontot senki sem hagyhatta figyelmen kívül, mert a dolgok létéből fakadt.
Ezért csak arra szorítkozhatom, hogy megközelíthető képet nyújtsak azokról a jelenségekről, melyeket egy mentális dimenzióutazás hozott felszínre.
Abban az időpontban, amikor ez a dimenzióátszivárgás megkezdődött, még csak kevesen tudtak róla, hogy a lehetőség hamarosan univerzális valósággá növi ki magát. Ami először csak egyetlen látnok élménye volt, aki korát megelőzte, később mindenki által tapasztalt ténnyé lett. A Biosz magasabb fejlettségű társadalmai ettől a ponttól kezdve új időszámítást vezettek be:
Az új Eon, – mint Dimenziókorszak vált ismeretessé.
A Dimenziókorszak több analógiát tartalmaz régi rendszerek elmélyedési skálájához képest. Megállapítható, hogy az antik változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak. Mindenekelőtt ilyenek:
l. A Tudatállapotok gyakorlása erőlködésmentes.
2. A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.
3. A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg jelentkeznek.
4. Magasabb rendfokozatú létsík azonnal hatalmas energiákat szabadít fel.
5. Ezekkel azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a dimenzióenergia csak saját síkján aktív.
6. A morális biztosítékok eleve adva vannak.
Újszerűen hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi rendszerben a sakti jóga azáltal vált aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután tetszés szerint lehetett elbánni.
A dimenziópraxis ezzel szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek.
A dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa.
Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan intenzitása.
Wictor Charon
Az Információ mindenütt ott van, pusztán “leképezés”, teremtés történik újra és újra korszakokon át az időben. Ha figyelünk más dolgokra is hangolódhatunk, amihez képest az “összeesküvés elméletek”, meg ehhez hasonló orientációk, illetve az ezekkel való harc “visszahangolódást”, “lehangolódást” jelent a fizikai sík “hoci-neszéjébe”. – Az Inteligencia csúcsa után úgy is a “lelkiismeret útja” jön.
– Ezzel már “győzött” is. Hiszen azt a valóságot töltöd becsületes Duracel elemként. És hát nem muszáj, hogy csak “súly” legyünk a saját életünkben.
Antony de Mello mondja valahol, hogy az embernek először azt kellene bevallania, hogy nem is akar felébredni. Mindannyian választhatunk, de nem ego szinten. Akkora nagy szinház megy azért, hogy hogyan csempéssze be magát a gondolkodó elme egy gondtalan világba, hogy az már vicc tényleg. De köszönjük az ilyen jellegű hozzászólásokat is természetesen. – Széles a szivárvány spektruma. Vagy hangolunk, vagy hangolódunk. Aztán van Hangolódás, ami egy film megnézésére is épülhet, mint például a Lucy című film. De lehet hangolódni, fókuszálni, mondjuk egy bor-gőzös éjszakára is és ez is túl van már az állításon és a tagadáson és a kettő között van különbség. – Az egyik le, a másik felhangolódás.
– Szóval az infók megvannak mindenütt, s összerakhatóak. Kapitalizmus ősközösség mind rendben van. Mind, a “Taotól eltérő elképzelés”. Ezért ami ma van, felelős az is, aki harcol ellene. Ugyanaz a fókusza, mint annak, aki előidézte. Amikor bekapcsoljuk a TV-t, az is egy fókusz. hiszen amire figyelünk azok vagyunk. De csak akkor lehetünk a legjobbak, amikor a legrosszabbak is tudunk már lenni. – És ettől még nagyon távol van a pozitív gondolkodás meg ilyenek, hiszen az emberi elme, jellemzően már eleve minősít és csak a számára “vonzó” oldalát szeretné megélni a végleteknek.
– Az elektromos, a feszültséget okozó részével meg foglalkozzon a szerelő?
Amikor meg már kezdjük megsejteni, hogy miken kell ahhoz keresztül menni, hogy valójában a középpontunkban lehessünk, akkor kezdünk már marhára óvatosak lenni néha, mert iszonyú nagy az “Egyensúly” ára. Hiszen ezt a polaritásban kell megélnünk. És a polaritás, csak az elektromágneses dimenzióban működik. A civilizációs létezés “feszültségét”, le kell tudnunk kezelni a mindennapokban. Hiszen ez a gyorsulás már pszichikailag is hatalmas amplitúdók megélését teszi kikerülhetetlenné.
Visszatérve egy kicsit erre a Lucy nevű filmre, – érdekes, hogy Morgan Freeman szintén Információ-hordozó szerepet kapott, a Féreglyukon át, dokumentum film után. Ahogy egy barátom mondotta volt, – prózába, – prózai módon, hivatalosan túl sokkoló lenne arról direktbe kommunikálni, hogy hol is tartunk, merre felé tágul a világunk. Mindannyian kik erről írunk, beszélünk eleve csak súrolhatjuk a valóságot. De el lehet dönteni mire fókuszálunk, de ez “egész embert” kíván. – Mindhárom síkon dönteni képes embert. – Szóval elmehet a sóhivatalba az akaratával, meg a hatalomvágyával együtt minden Marionett bábu. Ott is csak egy rakás fa lesznek, főleg, ha összejönnek duruzsolni. Ez az elmélet még nem gyakorlat, de az összes titkos haccacáré ennek az állapotnak a fokozataira törekednek. Wiktor bá mondja valahol, hogy bizonyos dolgok annyira emberfelettiek, hogy már embertelenek. – Ami nem jelenti azt, hogy nem igazak. A fizikai sík “fenntartói, nagy energiákat fektetnek abba, hogy bizonyos állapotok fennmaradjanak. – Meghaladni, csak többletenergiák révén lehetséges.
De mi is az, amit teremtünk minden nap? Legtöbbször semmit. De helyettünk teremt a például hangulatunk és ha az nagyon finoman fogalmazva; alacsony nívójú, akkor meg is határozhatja az egész életet is és talán csak azért, mert nem is tudjuk, hogy másképp is lehetne. De ez csak a mi hangulatunk. És mégis sok esetben a nyúl viszi a puskát? – Jung mondja valahol, hogy rengeteg 40-50 éves páciense, amikor megértette, hogy “ismétlési kényszerekkel vesztegette el az eddigi életét, – nagyon “lehidalt” tüneteket vonultatott fel.
A fizikai sík, mindig fizikai sík fog maradni és mindig is “súrlódni” fognak benne a dolgok. Ha minden mozog, minden rezeg, akkor ennek csak a megértés szabhat határt, de a Világegyetem teljességéhez képest nem igazán apellálhatunk, regionális igazságérzet szempontjából. A fizikai síkról szemlélve a fizikai síkot, tényleg egy Igazságtalan Teremtés benyomását is keltheti.
Murzsicz András
