Folytatva a harmadik részben taglaltakat, – úgy láthatom jónak, hogy ezen technikák alkalmazása során szinte rutinná válik, hogy a testi betegségeinket, interferenciáinkat kiküszöböljük. Nézzünk a jelenségek mögé. Hogyan is bontsuk ki, hogy érthető, vagy legalább sejthető legyen mit is szeretnénk kifejezni. Amit mondhatunk, hogy a fizikai síkon megoldottnak lesz tekinthető, hogy az ember teste valóban olyan hordozó közeggé váljon, amilyennek az eredetileg rendeltetett.
Ami ebben az eljárásban a valódi lépcsőfok az az, hogy rutinná válik a szervezetünk elhangolódásának korrigálása, s jóval könnyebben, szinte azonnal orvosolhatóan, – szokásként vonulhat be a következő évtizedekben az emberiség hétköznapjaiba. Mit is jelent ez?
Hiába cseréljük le a betegséget másik betegségre, ha csak a tüneteket kezeljük, a visszahangolások, illetve felhangolások mégis azonnal megtörténhetnek. Ergo jóval kevesebb időt töltünk a fizikai síkú elhangolódás, betegség állapotában. Ez azt jelenti, hogy a fizikai síkra manifesztálódott tüneteket, jóval inkább a pszichikai síkon tartjuk. Tehát nem történik más, mint hogy a fizikai síkon idő tükrözzük, visszaemeljük a megoldás lehetőségét a pszichikai síkra. Igazából ha belegondolunk ezért mondja a fáma, hogy nincsen gyógyítás, csak gyógyulás van. Gyógyulásnak meg mit nevezünk hermetikus értelemben; ha valamit, ami esetleg betegséget vált ki, – olyan mértékben “mélységben” megértünk, hogy az “okafogyottá” válik. Ezekkel a sorokkal, olyan dolgokat érintünk, amik a működési mechanizmusát adják a Dimenzióváltásnak, hiszen tulajdonképpen visszatolódik a félanyagi, plazmikus övezetbe a problémamegoldás, illetve a létezés értelmezési, később gyakorlati területe.
Tovább taglalva, tudatosodnak a pszichikai síkú amplitúdóink, s egyre inkább ezen a síkon állandósulnak, mert ami történni fog a közeljövőben, az mind az előbbieknek az okozati következménye lesz. Gondoljunk csak bele! Minden ebbe az irányba mutat. A pszichikum már annyira napirenden van a hétköznapokban, hogy csak forgatjuk a fejünket. Ettől vagyunk boldogok, ettől szenvedünk, ezek miatt félünk és vágyunk egyre nagyobb intenzitással, s ez már egyre kevésbé tagadható le, hallgatható el. Stresszkezelés, mindenféle személyiségtréningek, csapatépítések, most olyan szinten vannak alkalmazva, hogy nem is gondolnánk. Azért persze még nem lóg ki a lóláb, hisz ezek még nem haladják meg a személyiséghatárokat, s így valódi megoldást nem is jelentenek. Síkon belül tartják az egyedeket, nem biztosítanak hitelt érdemlő rálátást a problémára, de mint szükséges lépcsőfokok, már megteremtik az alapot, hogy a valódi megoldások egyre inkább megvilágításba kerüljenek. Ebben segítenek az állóhullámok, hiszen egy neutrális tengelyt biztosítanak.
Hogyan is lehetne ezeket a dolgokat egy kicsit kitágítani, és még közérthetőbbé tenni! – Képzeljük el magunkat, mint egy nagy átjáróházat. Több világ találkozási pontja minden egyes ember, s itt megint visszautalok egy régebbi cikkre; – A kulcs ébren légy! Ez a “többfajta” világ síkokra és dimenziókra van osztva. Vannak párhuzamosak, merőlegesek, alternatív és lehetségességi rendszerek, meg mindenfélék. A világegyetem csodái vagyunk, hiszen bennünk is szintén hatalmas világegyetemek születnek és halnak meg szinte minden pillanatban.
Szétszórtság-sziporkázás és a skizofrénia-egyéniség ugyanazt a folyamatot, jelenséget is jelentheti. Ha megfigyelünk embereket és szenzitívebbek vagyunk már, akkor a közvetlen környezete mindenkinek, ha más nem – érzetként, de megfogalmazódik. A szétszórtság például, valami olyasmiként írható le, mint amikor homályos a tekintet, a mozdulatokban egyfajta vontatottság érződik, de ez elmehet egészen addig, hogy égő szemekkel, egyfajta túlmozgással próbálja korrigálni azt a feszültséget, melyet az asztrál-pszichikai ingerületek okoznak. Ebből a szempontból a lényeg, hogy “birtoka” valaminek, s ennek az intenzitása az ami személyiségfüggő. Mondjuk a sziporkázás, az hálásabb szavakat teremt. Ez jóval egyértelműbb, ezt azzal lehetne jellemezni, mintha iszonyatosan apró fényvillanások lennének az ember körül. Mintha egy sűrű folyamatosan szikrázó szubatomi elektronfelhő lenne a térben. Egyébként ezt a tünetet nevezhetnénk pszichon szimpatikus környezetnek, de a “magával ragadó” is, találó kifejezés. Erre szerettem volna utalni a Hermetikus frekvenciatan első részében levő idézettel. De erre már csak az Operátorképzésnél fogunk visszatérni, mert ez konkrét tapasztalatokat kíván. Addig csak szavak maradnak, míg ezeket át nem éli az ember.
Ahhoz, hogy most itt megint tovább tudjunk haladni, vizsgáljuk meg, hogyan is alakul ki a betegség mint olyan. Esetünkben az alapként szolgáló három síkot tárgyaljuk, mivel ez még lineárisan is megfogalmazható.
“Először vala gondolat”, – minden ami lineáris, az a mentális síkról indul ki. Ha az idea önmagában nem harmonizálódik, azaz nem egyenlítődik ki, akkor pszichikai töltést kap, s ez már egy pszichikai dimenzióértelmezést is jelent. Amennyiben ez az aktivitás a pszichikai síkot is tovább “merevíti”, akkor jön létre az a folyamat, amit manifesztációnak nevezünk. Ekkor jelennek meg a fizikai síkon a betegségek esetében a tünetek. /Egyes megfogalmazásokban az embert körülvevő térben, már időben jóval hamarabb lehet látni egyes szimptómák kialakulását, megjelenését./ Ilyenkor a fizikai test is bekapcsolódik abba a folyamatba, értelmezési kísérletbe, problémakezelésbe amit az entitás, lélek mint tapasztalatot megteremt magának. És miért? Mert a létezés; – elemi részek hatásai egymásra. Newton harmadik törvénye:
– Hatás – ellenhatás.
Nézzük meg, hogyan és mit is csinál, például egy természetgyógyász?
Megtanul bizonyos “szertartásokat” eljárásokat, technikákat és szerencsés esetben a benne levő “jó szándékkal” kiegészítve szimbólumokkal, istenekkel, mantrákkal, szellemekkel közeledik a beteg felé. Vizsgáljuk meg a Jó szándék fogalmát. Vegyünk két ismert szót. Áldás és átok. Ez latin formában úgy néz ki, hogy Benedictio és Melevictio. Ha szó szoros értelemben és fordításban nézzük, akkor pusztán az áldás és az átok, – “jót mondást” és -” rosszat mondást” jelent. Az ember meg mit csinált vele? Agyonmisztifikálta, hogy még csak azt se vegye észre, hogy sok esetben tele van az egész életünk átkozódással is, mert csak ilyennek meg olyannak látjuk a minket körbevevő világot.
Visszatérve a természetgyógyász tehát a benne levő „segítő, vagy jó szándékkal” közeledik a páciens felé. A páciens diszharmonikus állapotban van, ami az ok, fizikai síkon megnyilvánuló okozata, mint ahogy már ismerjük. Ergo a közlekedő edények elve alapján a megfogalmazott magasabb rezgésekkel kiegyenlíti a páciens diszharmonikus, azaz alacsonyabb rezgéseit, egy relatíve köztes állapotban. Ez időleges energetikai egyensúlyt okoz. Egyre inkább jelenség, hogy nem pusztán energetikai kezelésre szorítkoznak. Már nagyon sokan belső késztetésként alkalmazzák segítői tevékenységükben azt a szemléletet, amikor az embert, már “többsíkú” egységnek tekintik.
folyt.köv.
Murzsicz András
