Egy többsíkú jelenség bemutatása, különösképp aránytévesztés nélküli bemutatása sohasem egyszerű. Főként, ha a szóban forgó dologra kevés múltbeli referenciát tudunk felmutatni.
Új paradigma felé tartunk. — Hogy Intézetünk bemutatkozó anyagát, portfolióját és törekvéseit mennyire veszi komolyan a olvasó, az tulajdonképpen azon múlik, hogy milyen realitásértékkel bír számára a fenti kijelentés.
Miközben világunk alapvetően még a régi paradigma – szabályrendszer, szemlélet, valóság-modell – keretei között működik, lépten-nyomon, és egyre gyakrabban botlunk bele olyan jelenségekbe, melyek kilógnak ebből a keretből.
Miközben hétköznapjainkat gyakorlatilag a newtoni fizika kulisszái között éljük, a modern kvantumfizika gyakorlati következtetései egyre gyakrabban szivárognak ki a kutatólaboratóriumok falai közül. Iskolában kialakított történelemfelfogásunkat és földtörténeti ismereteinket újabb és újabb kihívások érik az egyre növekvő számú felfedezések és nyugtalanító „alternatív” hipotézisek felől. A hagyományos biológia és orvostudomány a maga fiziológiai, biokémiai eszköztárával és konzervatív gyógymódjaival még őrzi bástyafokait, miközben egyre több információ, mérési adat és esettanulmány világító toronyként szórja fényeit a világban, mely az ember és a szerves élőlények működését egészen új perspektívába helyezi.
A paradigmaváltást, – noha időnként szédítően gyorsnak tűnik –, számtalan tényező hátráltatja. Ezek nem csupán az új utak keresésének nehézségeiből fakadnak, hanem főként strukturális akadályok. A még fennálló rend, paradigma tehetetlenségéből, nehézkedési erejéből fakadnak, mind szellemi, pszichikai, mind pedig fizikai síkon. Hogy ez a tehetetlenségi erő mekkora, és milyen mértékű figyelmet, energiát köt le a vele való küszködés, azt igazán majd csak akkor tudjuk lemérni, amikor végre kiszakadunk hatóköréből, és figyelmünket teljesen a kreatív útkeresésre tudjuk fordítani.
Szellemi szinten vallások, nézetek, igazságok harcát látjuk mindenütt. Óriási emberi és anyagi erőforrások fordítódnak arra, hogy egyik hitrendszer a másik fölé kerekedhessen, vagy pedig, – jobb esetben –, hogy kialakítsák azokat az intézményrendszereket, melyek „civilizált keretek” között tartják ezt a vetélkedést. Fizikai síkon pedig odáig jutottunk, hogy egyre pontosabban látjuk, egyre pontosabb mérésekkel és tanulmányokkal alátámasztjuk civilizációnk trendjeinek tarthatatlanságát, az általunk létrehozott struktúrák tehetetlenségi ereje pedig ugyanazon a pályán tart. Lassan percre pontosan ki tudjuk számolni, hogy mikor fogy el az utolsó hordó olaj, az ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyag, az utolsó csepp víz, és mikor hal ki az utolsó védett faj: és nem történik semmi…
Sokan vannak már, akik tenni akarnak. Sokféle megoldás, ötlet kering a morfogenetikus mezőben, sokan tapogatják ki az új paradigma egy-egy mozaikját, ám hiába hasznos mindegyik elem a maga területén, ha komplex, többsíkú szemlélet híján nem tudjuk összefűzni őket.
Lelkes feltalálók fejlesztenek ki újabb és újabb ötleteket a válságjelenségek kiküszöbölésére, ám ezek a kísérletek többnyire meghiúsulnak anyagi támogatás híján, vagy az egymás közötti személyiségharcokon, tulajdonlási vitákon halnak el. Jó szándékú közösségeket alakítanak, ám ezek kérész életűek lesznek, vagy visszazökkennek a régi paradigma rutinműködésébe. Csodálatos, magas szintű tanítások és tudati változást segítő technológiák jelennek meg, ám ezek nem tudnak tért nyerni, fizikai síkon is kiteljesedni, ha nem szerveződnek meg azok a struktúrák, melyek képesek az új paradigma energiái szerint működni.
Épp ezért nem lehet egyik síkot, mozaikot sem figyelmen kívül hagyni. Az új találmányok, megoldások kibontakoztatásának épp úgy feltétele egy magasabb tudatosság, ahogy egy szellemi forradalom sem képzelhető el fizikai környezetünk átalakulása nélkül. Felfokozott intenzitású korszakban élünk. Szaporodnak a válságjelenségek, növekszik az emberekre nehezedő, egyre nagyobb személyiségi, érzelmi hullámokat generáló nyomás, ám ugyanakkor a tudatosság minden eddiginél erőteljesebb beáramlását is tapasztalhatjuk a világ minden társadalmában. Növekvő polarizáció, óriási amplitúdójú kilengések feszítik szét a közösségek és az egyes individuumok határait. Ám eközben egyre többen válnak megfigyelővé, környezetük vagy saját hullámaik értőivé. Egyre többen keresik azt a középpontot, ahonnan a poláris erők játéka láthatóvá és kezelhetővé válik, és ökologikus rendszerbe illeszthető.
Az alábbiakban e három tevékenység céljáról, területeiről és tervezett lépéseiről adunk vázlatos áttekintést, és igyekszünk megvilágítani az egész perspektívát, különböző mélységi fokozatokban.