A tudomány egy kissé túlzárkózott megközelítése a világnak. Szükségszerűen ilyennek is kell lennie. Az a fő célja, hogy egy tudásrendszert építsen, melynek következetesnek kell lennie és nem engedhet beépülni semmi bizonytalan vagy gyengén alátámasztott dolgot. Különösen nem az alapjába. Ahogy a tudomány fejlődik, ami ma még kívül esik tartományán, talán holnap már része lesz. Lehet, hogy Isaac Newton sokkal előrébb járt nálunk, mint azt gondolnánk. Beszélvén a tudományról: ha valakinek az élete múlik rajta, egy megbízható, megjósolható módszerre fogadni biztosabb. Mindazonáltal nem kötném a lelkemet egy ilyen személytelen rendszerhez. Tetszik vagy sem, a tudományos tudás-piramisban nincs hely ilyen lágy, röpke fogalmaknak (mint a lélek), melyek halvány szubjektív tapasztalatokból fakadnak, mintsem szilárd, mérhető megfigyelésekből.
Olyan korban élünk, amelyben a tudomány végszükség esetén eléri a szellemi világot, átalakítja magának a megfigyelőnek a szellemét, más szintre helyezi, mint amelyikben az immár elégtelen tudományos gondolkodás van. A régi dolgokat új szemmel kell nézni, ez segít megérteni a jövőt.
A technológia és az emberi tudat kapcsolata.
A kihívást már nem a technológia jelenti. Hanem a technológia integrálása, egy ember által is használható non invazív rendszerbe.
A megismerés lehetőségeivel széleskörűen foglalkozunk, ezen az oldalon. Sok szó esett már a fényről, a semmiről, a mindenségről. Igyekszünk az összefüggésekre felhívni a figyelmet. Azaz interdiszciplináris aspektust alkalmazunk és tolmácsolunk.
„Sohasem szabad megfeledkeznünk róla, milyen korlátozottak lehetnek még mindig ismereteink, és milyen váratlan gyarapodásra számíthatunk. Ha az emberi civilizáció fennmarad, néhány évszázadon belül a fizika éppannyira fog különbözni a miénktől, mint a miénk Arisztotelészétől. Meglehet, hogy azok a kiszélesített fogalmak, amelyekig akkorra eljutunk, lehetővé teszik, hogy egyetlen szintézisbe foglaljuk az összes fizikai és biológiai jelenséget, s mindegyiknek meglesz benne a maga helye. Ha az emberi gondolkodás valamilyen biológiai mutáció hatására esetleg akkorát fejlődik, hogy eljut odáig: a maga igazi fényében láthatja majd azt, amiről még nekünk bizonyára fogalmunk sincsen. Vagyis azoknak a jelenségeknek az egységét, amelyet mi a neuro-biológia, a mentál-higénés vagy éppen a pszicho-fiziológiai jelzőkkel különböztetünk meg.” Vajon egy vagy többféle éber állapot létezik? Minden jel arra vall, hogy több állapot létezik, mint ahogyan több repülési, magasság is. „Az első fokozatot nevezzük zseninek.
A tudományos gondolkodást a történés, a fejlődés fogalma uralja. A lélektan még mindig a kész, egyszer s mindenkorra rendszerezett agyműködésű ember képére alapozódik. Mi viszont ezzel szöges ellentétben azt gondoljuk, hogy az ember nem befejezett lény, ugyanis azok az óriási lökések, amelyek mostanában megváltoztatják a világot, azok a függőleges irányú lökések, amelyek a tudatra hatnak, azok a vízszintes irányú lökések, amelyeket a nagy tömegek hoznak létre, nagyon jól kidomborítják az emberi tudat változását, a „megújító változást” magán az emberen belül. Olyannyira, hogy véleményünk szerint a mi időnkhöz igazított pszichológia akkor lenne hatásos, ha nem abból indulna ki, hogy mi az ember (vagy inkább, minek látszik), hanem abból, hogy mivé válhat, lehetséges fejlődéséből.
„Úgy gondolom – írja Wolfgang Pauli -, hogy a XVII. század óta dívó gyakorlattal szemben, amely szigorúan különválasztotta az emberi¬szellemi tevékenység ellentétes területeit, azt kellene célul kitűzni, hogy egységbe foglaljuk, ötvözzük a józan értelem és a misztikus tapasztalat eredményeit. Ez az egyetlen cél, amely összeegyeztethető korunk akár bevallott, akár nem bevallott mítoszával.”
Ha az emberben megvan a fizikai lehetőség, hogy elérje ezt vagy ezeket az éber állapotokat, élete fő célja csakis az lehet, hogy felkutassa e lehetőség eszközeit. Ha agyamban megvannak a szükséges gépek, ha ez az egész nem csupán vallásos vagy misztikus találgatás, ha ez az egész nemcsak „kegyelem”, nemcsak „mágikus beavatottság”, hanem meghatározott technika, meghatározott belső és külső magatartásforma, amely képes lehet rá, hogy elindítsa ezeket a gépeket, akkor belátom, hogy egyetlen vágyamnak, legfőbb feladatomnak az éber állapot elérésének, a száguldó szellem elsajátításának kell lennie.
A „harmadik állapot”, az éberség, a hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe.
Végül is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló kutatásban való részvételt.
“Az Idő és Tér teremtményei akkor válnak valóban “időben létezőkké”, ha a bennük kifejeződő minőségi elvek tartós kapcsolódásra alkalmasak. Más szóval bizonyos morális princípiumoknak kell párosulnia esztétikai, kreatív elgondolásokkal, hogy a Káoszból most is egy újabb civilizáció merülhessen fel.”
