Szituációs módszerek (szerepjáték, esetjáték)
A szituációs módszerek lényege, hogy a résztvevők képzeletbeli helyzetbe kerülnek, és ebben az életből vett vagy
ahhoz hasonló problémát kell saját tapasztalataik vagy a tanultak alapján, a szerepek tanulmányozása és eljátszása
révén megoldaniuk. A szituációs módszerek két fontos formája az esetjáték és a szerepjáték.
A módszercsoport előzetes ismeretek, előítéletek, vélemények, attitűdök feltárását, magatartási, viselkedési formák gyakorlását, korrekcióját teszi lehetővé.
Fajtái:
Az esetjáték a szituációs játékok viszonylag egyszerűbb, ezért könnyebben előkészíthető, rövidebb időt igénylő,
mégis igen hasznos fajtája. A valóság egyetlen konfliktusát kell írásban, szóban vagy technikai eszközzel bemutatni, utána a résztvevők csoportmunkában kialakítják a csoport megoldási javaslatát, majd röviden ismertetik és indokolják azt. Az eltérő nézeteket a foglalkozás vezetője vitára bocsátja, majd értékeli. Az esetjáték egy speciális típusa az incidensmódszer, amikor a tréner vagy foglalkozásvezető két-három fontos, a döntéshozatal szempontjából elengedhetetlen információt nem ad meg a helyzet ismertetésekor, így a csoport első feladata, hogy a szükséges információkat valahonnan beszerezze. A bonyolultabb, hosszabb időt és nagyobb előkészítést igénybe vevő esetjátékot esettanulmánynak nevezzük.
A szerepjáték szituációs játékok igen népszerű formája. A foglalkozásvezető szóbeli vagy írásbeli helyzetismertetése után a résztvevők önként vállalt szerepek megalkotásával és eljátszásával – esetleg videofelvétel alkalmazásával – szimulálják a problémát, s egyfajta megoldásra jutnak. A drámajátékszerű megoldásoknál nem a színészi teljesítményen van a hangsúly, hanem azon, hogy a szereplők jól jelenítik-e meg a megformált személyiségtípusok gondolkodásmódját. E módszer megvalósítására csak olyan helyzet alkalmas, amelyben egymással szemben álló, ütköző nézetek találhatók. Akik szerepjátékban nem vesznek részt, megfigyelőként vannak jelen az eseményen, előre megadott szempontrendszer alapján figyelik és értékelik a szerepjáték során történteket. A játék eredményét a plénum (a képzés összes résztvevője) megvitatja és értékeli. Gyakori megoldás, hogy az értékelés előtt a játékot szerepcserével megismételik. Így a módszer különösen alkalmassá válik az empátia, és az együttműködési készség fejlesztésére.
Mikor alkalmazzunk szituációs játékokat?
● önismeret,
● problémamegoldó gondolkodás,
● empátia,
● döntési képesség és
● együttműködési készség fejlesztésére.
Felkészülés a szituációs játékokra
A képzési anyag tervezésekor már kereshetjük azokat a pontokat, amelyek a fejlesztendő kompetenciák, illetve szemlélet szempontjából különösen fontosnak és nehéznek tűnnek. Ezekkel a problémákkal kapcsolatban szándékoltan figyeljünk a gyakorlatban, frissen előforduló helyzetekre a médiában, illetve közvetlen környezetünkben. A témában megjelenő példákat minél pontosabban jegyezzük fel, hogy a szituációs játékokban fel tudjuk őket használni.
A téma aktuálissá válásakor a szituációt pontosítsuk, egyszerűsítsük úgy, hogy a felismerhető szereplőket, helyszíneket, érintett intézményeket hagyjuk el, helyezzük a szituációt ismeretlen miliőbe. Fontos lehet az adott helyzet háttér-információinak összegyűjtése is, hiszen ezekkel is a foglalkozásvezetőnek kell alkalomadtán szolgálnia. A szituációs játék lebonyolítása előtt rövid, tömör, világos helyzetismertetéssel, utasításokkal készüljünk. Szerepjáték esetén jó, ha szerepkártyákat is használunk, melyeken a kiosztott szerepek rövid leírását adjuk. A szituációs játékot céljától függően illesztjük be a képzés menetébe, ha tudattartalmakat, attitűdöket szeretnénk feltárni, akkor a képzés elejére, ha megismert mintákat szeretnék alkalmaztatni, akkor a megismerési folyamat után.
Tippek a szituációs játék levezetéséhez:
– A játék minden szerepét meg kell tervezni!
– A várható problémákat, hibás nézeteket vegyük számba, készüljünk cáfolatukra!
– A szükséges információs hátteret gyűjtsük össze!
– Biztosítsuk a szükséges technikai segédeszközöket is!
– Hangulatos, kedvcsináló bevezetővel könnyebben rávehetőek a résztvevők a szerepjátékra!
A szituációs módszerek alkalmazásának előnyei:
● életszerű szituációba kerülünk, a tanulság szuggesztív, meggyőző lehet;
● megtanulunk más fejével gondolkodni, mások helyett érvelni;
● növeli az empátiás készségünket, a másokra való odafigyelést;
● fejleszti az együttműködési készséget;
● a nézőket a megfigyelői szerep hozzá segíti a kritikus magatartásmód megtanulásához;
4. Korszerű felnőttképzési módszerek 85
● gyakoroltatja a megfigyelés módszerét;
● segíti a tanulságok sokoldalú megvilágítását, ezek összehasonlító elemzését;
● fokozza a csoportkohéziót.
A szituációs módszerek alkalmazásának hátrányai:
● elkészítése és lebonyolítása is sok időt igényel;
● vezetése szakértelmet és gyakorlottságot igényel;
● személyeskedésnek, a csoporton belüli konfliktusok kiéleződésének lehet forrása;
● ha nem elég pergő és izgalmas, unalmassá válhat;
● a felnőttek eleinte berzenkedhetnek a szerepjátéktól.
