Kooperatív tanulási formák
A kooperatív oktatási módszerek a tanulók (4–6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapulnak. A kooperatív szemlélet kölcsönös tiszteletre alapozott együttműködést és a közösség minden tagjának egyéni teljesítményét előtérbe állító szemléletet jelent. Ellentétben áll a versenyszellem hangsúlyozásával, ahol az egyének a csoport többi tagját igyekeznek túlszárnyalni. Előfeltétele a közösség tagjai közötti kooperáció eredményeként létrejövő konszenzus. A kooperatív tanulási módszer eredményeképpen a tanulók az élet ás területeire is átvihetik a „verseny helyett együttműködés” szemléletét.
Mikor alkalmazzuk a kooperatív tanulást?
● Ismeretek fejlesztésére,
● intellektuális készségek fejlesztésére,
● szociális készségek fejlesztésére, valamint
● az együttműködési képesség kialakítására.
A felnőttképzés keretében alkalmazható kooperatív módszerek
A csoportos tanulás – egyéni teljesítmény módszer esetében a tanulók négyfős heterogén csoportban dolgoznak
a tanár által tartott bevezető óra után. Arra törekszenek, hogy a csoport minden tagja jól felkészüljön a közös munkát követő egyéni beszámolóra. A beszámolón nyújtott teljesítményt minden tanuló korábbi teljesítményéhez viszonyítják. Az egyes tagok által ily módon kapott pontok összege adja meg a csoport teljesítményét jelző pontszámot.
A csoportos tanulás – egyéni vetélkedő módszer csak az értékelés módjában tér el az előzőtől. A csoportmunka
után minden csoport egy-egy tagja vetélkedik egymással. A legjobbak az első, a kevésbé jók a második, az azt követők a harmadik stb. asztalnál, mint a sakkversenyeken. Minden vetélkedő csoportban a tagok a helyezésük alapján pontszámot kapnak, amivel növelik csoportjuk teljesítményét. A leggyengébben teljesítő is a maximális pontszámmal járulhat hozzá csoportja eredményéhez, ha a vele azonos színvonalúak között első helyezést ér el. Ennél a módszernél is, hasonlóan az előzőhöz, a csoport céljainak elérése akkor lehetséges, ha minden résztvevő külön-külön eléri célját. Az egyéni felelősség abból fakad, hogy a csoport sikere minden egyes tanuló teljesítményétől függ. Ez arra is sarkallja a tagokat, hogy segítsék egymást, biztosítsák, hogy mindenki jól felkészüljön a beszámolóra vagy a vetélkedőre. Az egyenlő esély a sikerre azt jelenti, hogy a résztvevő a saját viszonylagos fejlődésével tud hozzájárulni a csoport eredményességéhez.
Foglalkoztathatóvá tétel és képezhetőség fejlesztése
A Jigsaw-módszer a kooperatív tanulási formák egyik alapmódszere. Több változata is van, de mindegyik a „tanítva tanulás” elvére épül. A tanulócsoportok mindegyike egy résztéma „szakértőjévé” képezi ki magát a megadott témán belül, majd a gyakorlat második részében továbbadja ezt a tudását a többieknek. A mozaiktanulás módszerének esetében a csoporttagok elolvassák a felosztott feladatból rájuk eső részt, majd összeülnek a különböző csoportok azon tagjai, akik azonos résztémát tanulmányoztak, és megbeszélik tapasztalataikat. Ezek után mindenki visszamegy saját csoportjához, ahol a „szakértők” segítik a többieket, hogy ezután alaposabban tanulmányozzák azt az anyagrészt. A módszer nagy előnye, hogy mindenki egyaránt átélheti a tanuló és a tanár szerepét is.
A külső kör – belső kör módszer neve is elárulja, hogy a gyakorlathoz két egyenlő létszámú csoportból kört alakítunk. A tagok egymással szemben állnak vagy ülnek. A körök „eltolásával”mindig új tanulópárok alakulnak ki, akik a feladat megoldása után rögtön szétválnak. Az első lépésben egy meghatározott kérdésre, mely általában valamilyen fogalomra utal, mindenki egyénileg, spontán módon mindent összeír, ami válaszként az eszébe jut. Ezután mindenki kiválaszt a listájából öt kifejezést, amellyel az adott fogalmat definiálná. A külső kör tagjai felolvassák az öt megállapítást a belsőknek, akik kritizálják, kiegészítik a listát, illetve kérdéseket tesznek föl. A külsők e megjegyzések alapján korrigálják a saját listájukat. A külső kör továbblép eggyel, és most a belső kör olvassa fel, amit írt, és a külső kör egészít ki, kritizál és kérdez. Körülbelül három-négy „továbblépés” után a plénum előtt minden felmerült fogalmat a táblára írunk, és ezek alapján közös definíciót alkotunk. Az újonnan tanultak összefoglalása után nagyon fontos az ismeretek rögzítése.
Összefoglalva: a résztvevő-központú módszerek elsősorban a szociális kompetenciák fejlesztését szolgálják, ám
a kognitív fejlődést is kedvezően befolyásolja alkalmazásuk. Ezen módszerek használatával változatosabbá tehető
a felnőttoktatás, kiegészítik a hagyományos módszereket. Rendkívül fontos a módszert alkalmazó képzésvezető felkészültsége, a módszer maradjon csak „eszköz”, ne váljon öncélúvá. A résztvevő-központú módszerek alkalmazása esetén a tanár szerepe a képzés során jelentősen megváltozik, azonban ez nem jelent szerepcsökkenést, sőt: a kreativitás kiemelkedő szerepet játszik az így szervezett képzések esetében. Jóllehet a tanár a képzés során háttérben marad, továbbra is ő irányítja a tanítási-tanulási folyamat menetét. A frontális oktatással szemben nem főszereplője, hanem szervezője és irányítója az alkalomnak. A hagyományos módszerekkel összevetve sokkal nagyobb szerep jut az előkészítésnek. A kooperatív módszerek alkalmazása – a látszat ellenére – nagyon sok felkészülést, előkészítést és odafigyelést kíván. A fáradságot azonban nagyon megéri: a felnőtt tanulók feloldódhatnak, élményszerűen tanulhatnak, fejlődhetnek, kevésbé éri őket kudarc, és rejtett képességeket fedezhetnek fel magukban.
