Nézzük először az egyik alternatívát.
Mai világunk, ha a fizikai síkon élő ember szempontjából közelítjük meg, tele van égbekiáltó igazságtalanságokkal. Az egész társadalmunk hangos attól, hogy valami nagyon nincsen rendben. Mindenfelé szörnyűségek történnek. Drámák tragédiák, katasztrófák mindenütt.
– De hát hol van az Isten ilyenkor?
Mindegy hogy van e vallásunk, mindegy, hogy a tudományban hiszünk-e, mindegy, hogy ki van hatalmon, mindegy merre nézünk, igazságtalanságot találunk mindenhol. Népirtás, politikai, gazdasági bűncselekmények, a mindenkori hatalom összeesküvései, egészségügyi, drog, politikai, gazdasági maffia, meghamisított történelem… – Ki ne tudná sorolni ezt szinte a végtelenségig!
Igazságtalan, ha meghal valamely szerettünk, ha elveszítjük az állásunkat, igazságtalan, ha betegséget kapunk, igazságtalan, ha szenvedünk, igazságtalan, ha elveszítünk pozíciót, vagyont, egyebeket.
De hát ez nem igazság!
Mindegy, hogy ki kormányoz, mindegy, hogy ki van hatalmon, mindegy, hogy milyen kultúra, földrész szemszögéből nézzük a dolgokat, mindenütt lopás, korrupció, visszaélés, tömeggyilkosság, mindenféle szörnyűségek.
Minden, de minden hazugság?
Mindegy, hogy éhezés, áremelés, vagy árcsökkentés, gyilkosság, vagy gazdasági fejlődés, az ember szempontjából minden hordozhat már önmagában is problémát.
De hát miért? – Miért? – Miért?
Nem lehetne ennyi ezer év alatt már végre rendet tenni, hogy mindenki boldog legyen? Miért nem sikerül?
Hogy lehet, hogy ennyi időn keresztül, bárki bármit ígér, vagy mond, mindig kiderül, hogy hazudik. – Vagyis vannak kivételek ebben is. Például Churchill könnyeket és vért ígért, Buddha a szenvedés felismeréséről és annak meghaladásáról beszélt és ezt is lehetne sorolni.
De folytatva a dolgot, – ennek is sok aspektusa van. Hogy lehet ez, miért kell nekem szenvednem?
Hiszen én jó vagyok, jellemzően csak a jóra törekszek s a gondolkodásom is pozitív. Meditálok rendszeresen a templomban is érzem az áhítatot. Imádkozok is, támogatok minden karitatív megmozdulást, adok pénzt a szegényeknek, a használt ruháimat is odaadom szeretet-szolgálatoknak, élelmiszert, játékokat és mindenféle földi jót küldök segélyszervezeteknek, mindenféle egyházaknak és mégis minden egyre rosszabb.
És most ugorjunk egy kicsit. Egy régebbi cikkben már foglalkoztunk az energiaközpont fogalmával, ami ma szintén érdekes aktualitásokat mutathat, a párhuzamos történelem igazságtartalmával. A cikk címe is ez volt; Energiaközpont és most vegyünk ide pár sort;
„ …Azt mondtam: képzelje el az anarchiát a civilizáció erényeivel felruházva és nemzetközivé válva. Ó, nem azokról a tudatlanokról van szó, akik nagy csinnadrattával munkásinternacionálénak nevezik magukat, és semmi efféle ostobaságról. Úgy értem: a világ igazi gondolkodó szubsztanciája válik nemzetközivé. Képzelje el, hogy a civilizáció áramkörébe újabb, még erősebb körök kapcsolódnak be. A Föld tele van összehangolatlan erőkkel és szervezetlen intelligenciákkal. Elgondolkodott ön valaha Kína helyzetén? Sok millió álcselekedetre szorított agy van a birtokában. Nincs céljuk, nincs vezérelvük, olyannyira, hogy erőfeszítéseik eredménye a nullával egyenlő, úgyhogy az egész világ fütyül Kínára. Időnként Európa odavet neki néhány milliós kölcsönt, Kína pedig cserében cinikusan a kereszténység imáira hivatkozik. De mondom, képzelje el…
– De hát ez kétségbeejtő kilátás – háborogtam -, hála istennek, nem tartom megvalósíthatónak! Az öncélú rombolás túlságosan terméketlen gondolat, még egy új Napóleont sem vinne kísértésbe, így pedig semmire sem lehet jutni vele.
– Nem egészen pontosan rombolásról van szó – vetette ellen angyali nyugalommal. – Nevezzük képrombolásnak a szabályok felrúgását, ami mindig sok idealistát vonzott. Ennek megvalósításához nincs szükség Napóleonra. Csak irányelv kell, amely Napóleonnál sokkal kisebb tehetségektől is származhat. Egy szó, mint száz: a csodák korának megnyitásához elegendő volna egy energiaközpont.”
Ha meggondoljuk, hogy Buchan e sorokat 1910 táján írta, és ha számba vesszük a világban azóta kialakult forrongásokat, továbbá azokat a mozgalmakat, amelyek most Kínában, Afrikában, Indiában terjednek, bizony eltöprenghetünk rajta, vajon nem lépett-e valóban működésbe egy-két energiaközpont? Ezt a látomást csupán a felületes szemlélő fogja regényesnek tartani, vagyis azok a tudósok, akik mindenáron, görcsösen meg akarják magyarázni a tényeket, ami végső soron csupán választás a tények közt.” Pauwels
A teljes cikk; https://charoninstitute.wordpress.com/2012/06/23/energiakozpont/
A fenti pár sor, amelyben az 1910-es dátumot említ a szerző az 1960 években született. Tehát nem ma.
Hogyan kapcsolódhat az igazság fogalmához ez az idézet?
A világegyetem egy bődületesen aktív információs mező. És itt szintén kevésbé javallott agyonragozni a témát, mivel az igazság, mint fogalom ennek a „kollektív tudati mezőnek” a szimpla leképezését jelenti. Mire is szeretnénk felhívni a figyelmet.
„Egy szó, mint száz: a csodák korának megnyitásához elegendő volna egy energiaközpont.”
Ez az Energiaközpont nem azt jelenti, hogy személyes és kollektív, kvázi nemzeti szinten azzal foglalkozunk, hogy sír a szánk, hanem azzal, hogy az ember a kreatív, alkotó képességét irányba állítja. Azt be kell ismerni, hogy civilizált társadalmunk ilyesmire nincs felkészülve, ezért is működnek „titkos iskolákként” mindenféle regionális érdekközösségek, de ezért is lehet ma Kína gazdaságilag ma meghatározó elem.
Azt tudjuk, hogy a legnagyobb hatalom, ha minél több síkon tudjuk értelmezni az információt. Ebben az értelemben Isten lenne a legnagyobb hatalom, ha mernénk vádolni gondolkodással. Egy biztos. Ha figyelembe vesszük, hogy ma mit nevezünk igazságnak és igazságtalanságnak, akkor ezek visszavezethetőek a kimondott és nem kimondott közösségi közmegegyezésekre. Anno, ahogy B. Palitól tanultam; – Ha közösség érdekében ölsz, akkor hőst csinálnak belőled, ha viszont a saját érdekedben ölsz, – gyilkost. Szellemi kibontakozás nélkül nem beszélhetünk és nincs is értelme semmilyen evolúciónak. Ez a cikk úgy kezdődött, hogy az ember számon kéri az elvárásait szűkebb és tágabb környezetén. De ez a tevékenység, maximum az ego, az elme idő és térbeli játékát jelenti, hiszen a reakciók világában szembesíti vágyait a valósággal.
Ebben a fizikai valóságban az igazság, mint olyan, kimerül abban, hogy a tömeget, de akár kisebb, vagy nagyobb csoportokat, milyen fókusszal tudák ellátni. Ezeknek algoritmusai, vagy „sík-törvényei” vannak, de igazából nem a szó a lényeg.
Igazsága, valósága egy dolognak van. – Gondolkodásra, – gondolati visszacsatolásra képes egyedek egyéni illetve kollektív fókusza mire irányul és honnan, miből táplálkozik.
A fizikai sík igazsága a tapasztalatokban, tapasztalásokban rejlik, s abban, hogy ezeket a tapasztalatokat, hogyan építjük be az életünkbe. Wiktor bá’ írja a Sötét forduló pontokban, hogy az ismétlés a tudás anyja, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy a javított ismétlésé. Az élet, az élet minőségeinek alkotói sohasem az adott síkon belül helyezik el az okozatok okait. és ezt csak a fizikai síkon nem kötelező megérteni.
– Ahogy a fáma mondja; – Az igazság mindig odaát van. A mi esetünkben talán helyesebb kifejezés, ha azt mondjuk az igazság mindig egy síkkal feljebb van. Iszonyatosan sokat foglalkozunk az evolúcióval, a törzsfejlődéssel és hisszük, de tagadjuk is Darwint. Felfogóképességünk szerint hiszünk közhelyekben, bármilyen korlátolt is az sok esetben. Manapság, mikor a szavak értelmezését csak az elme szintjén vagyunk hajlandóak értelmezni, minden esetben időt veszünk igénybe. Ezt megtesszük akkor is, amikor valakinek, vagy akár magunknak is magyarázunk, magyarázkodunk saját szubjektív érdekeink tükrében. Fejlődés, kibontakozás, mint fogalmak szintén csak az időben értelmezhetőek. – Ugyanez vonatkozik a térre is. Tehát az életünk értelmezési szakaszaiban szükségünk van a térre is, meg az időre is. Ám írott történelmünk fizikus lángelméi is többször megfogalmazták, hogy sok mindent nem lehet már magyarázni sem az idővel, sem a térrel kielégítő módon.
Akkor mégis miért van erre szükség?
Gandhi mondja, hogy az ember akkor lesz boldog, ha az ember azt tesz, amit mond és azt mond, amit gondol. És itt kezdődik a teremtés lényege. Amikor e három tevékenység időben nincs széthúzva, akkor kerül az ember Istenhez hasonló alkotó, kreatív állapotba. Az agyat érő ingerek, a kiváltott potenciál, egyben a kiváltott impulzusok mélységét, működési mechanizmusát is felfedheti. A mélységi tengely fogalma, már nem kötődik szorosan a hagyományos időfelfogáshoz, mivel csak az adott jelenben, a valós időben értelmezhető.
Nézzünk erre egy még egyszerűbb példát; Valakivel beszélgetsz és mond neked valamit, amire Te azonnal úgy reagálsz szinte hadarva, hogy; – Igen! Tudom! Persze, persze és a múltkor is ez történt velem, de soha többet, mert elegem van már belőle… tararam tararam. – Egyébként a pszichológiában, ezt nevezik képalkotási kényszernek. Aztán van a másik alternatíva, amikor mondjuk találkoztok egy év múlva és azt mondod; – Kezdem sejteni miről beszéltél a múltkor. Ebben az állapotban beszélhetünk a saját rezgésállapotaink beazonosításáról. És itt már a mélységi tengely polaritása nem a vízszintes gondolkodásból fakadó igen és nem lesz, mert itt már egy másfajta „differenciál-diagnosztika” lép működésbe. Amikor időben jelen képes lenni, akkor érzékelhetővé válik, hogy most, milyen rezgésállapotban vagyok, milyen rezgés-tartomány, melyik sík okozza azt, ahogyan reagálok a külvilágra és önmagamra. Nagyon triviálisan megfogalmazva; – Amikor az ember lefelé tapos és felfelé nyal, akkor szintén síkokról beszélünk de ezek még kevésbé az egyéniség ismertető jegyei. Ha mindenféleképpen megkülönböztetést szeretnénk tenni, akkor megint itt van a gondolkodáson innen és a gondolkodáson túl. Nézzünk megint egy talán érthető példát.
– Ezt a viccet Orosz Zsolti mesélte a napokban.
Móricka az iskolában, osztályfőnöki órán van és a tanár néni az élet értelméről, a halálról is beszélget a gyerekekkel. Megkérdezi a gyerekeket, hogy gondolkodtak-e már azon, hogy ki hogyan szeretne meghalni, átmenni. – Amikor Mórickára kerül a sor, ő azt válaszolja, hogy; – Úgy szeretnék meghalni, mint a nagypapám. Ő békésen, nyugodtan elaludt és ebben az állapotban is halt meg. Bár ez nem mondható el arról a 300 emberről, akik sikítozva haltak meg azon a vonaton, amit a nagypapa vezetett.
Nézzünk még egy átmenetet. Talán a Kis Buddha című filmben volt, hogy a Rinpocse, amikor érezte, hogy itt az ideje, leült meditálni és mindenféle cirkusz nélkül békésen, tudatosan ment át. – Effektíve mindkét esetben békés halálról beszélhetünk, de talán van némi különbség, s ez az a különbség, ami az adott pillanatbeli rezgéseket megértésben közelebb hozhatja. Ezek azok a rezgés, vagy tudatállapotok, amelyek síkokként is megkülönböztethetünk. De ez az a “mélységi tengely”, amiről oldalunkon nem kevés szó esik.
Beszélhetünk e például a békés átmenet igazságáról mind a két esetben?
Más vezetők is szunyókálnak, még akkor is amikor „titkos” akármilyen összecsördülésekre járnak. Még szertartásokat is gyakorolnak és sokan már ott is csak a szerepeikkel tudnak azonosulni. Ha figyelmesen szemléljük korunkat, azt vesszük észre, hogy mindenki szinte félálomban van folyamatosan. Azt tudjuk, hogy az írott történelmünk megbízhatósága igen csak megkérdőjelezhető és hatalmi érdekektől erősen szennyezett. Lehet szidni a vallást, a tudományt, a gazdaságot, a politikát, de ezek mind „kívül” vannak.
De ha az igazságot keressük, akkor azt is be kell látni, hogy a tapasztalás szempontjából, mindig valamihez képest beszélhetünk igazságról, – legyen az akár a Dimenzióváltás eszmeköre is. A fenti képen mind a két irányultság megáll azon a ponton, ahol még képviselhető az igazságának a kettőssége. Csak megosztásra törekszik és csak az egyénen belül beszélhetünk bármilyen szinten szintézisről.
Lehetne már kevesebbet is bántani azokat a kedves Összeesküvőket, a nagy képletben ők is csak algoritmusok. – És akkor talán valóban lesznek változások. Csodálatos korszakunkban gyorsan fejlődött eszessé az „emberállat” Törvények és társiasítási, szociális szabályok rengetegét alkotta meg. Ám ezzel egyidejűleg bölcsesség is a ködbe veszett, mióta az igazság helyett az ügyfeleket védik a jogi személyek. – Szóval nagy különbség tud lenni szűkebb és tágabb igazság de, békés átmenet és békés átmenet között is. Amikor az ember kiszakad az érzékszervek és az elme kizárólagos valóságtartalmából, döbbenetesen tud nagy lenni a „pofára esés”. Annak a bizonyos „utolsó órának” nincs szüksége marketingre, de ha máshol nem, itt nagyon pőrén állunk, mert csak eddig lehetett hazudni. Van olyan átmenet, amikor van élet a halál előtt is és ezt nem csak hisszük, hanem képesek vagyunk meg is élni. Ez minden esetben kiderül és pedig minden esetben alanyi jogon. Ezen a kötelező halmazállapot változáson egy egyszerű parasztember is képes szépen átmenni, főleg ha a maga egyszerűségében azt tette, amit mondott, és amit mondott, azt is gondolta. És ahogy Örkény mondaná; Az élet megy tovább. Ezt meg lehet tenni szimbiózisban a külső és benső természetünkkel egyetemben.
Ha még a saját természetünk igazságától is eltávolodunk, egyetlen dolgot azonnal tudhatunk. – Borulni fog a rendszer és mindig a természet győz. Van a felszíni tudat, van a tudatalatti és ezek kölcsönhatásai. Ezenkívül, meg van még a tudat feletti, de ezeknek a kutatásából nem sok minden kerül polgári alkalmazásba. Az oka, hogy egy nagyobb agykapacitás esetén sokkal kevésbé befolyásolható az individuum. S mivel ez nem járható út a katonai, gazdasági, politikai irányításban, ezért a tömeget hülyítették el rendesen.
A igazságnak mélysége és természete van és amikor ezt tudomásul vesszük, illetve megéljük, – másként kezdünk el látni és esetleg még azt is, – hogy némelyik “király” meztelen.
Murzsicz András