A következő írás még mindig teoretikus jellegű, de minőségi ugrást jelent – mind a tudatosság szintjeinek mélyebb megértésében, – mind pedig egy olyan mély műszaki tartalomra ad magyarázatot, mely nagyban hozzájárulhat a korábban tárgyalt témakörök (tudatkutatás, gyógyítás, frekvencia-alkímia, és energiakutatás) továbbfejlesztéséhez.
A „megértés” egy nagyon érdekes témakör körüljárásakor történt meg. Nevezetesen, hogy tapasztalja meg a tudat az érzékszerveken keresztül, illetve az érzékszerveken túl a valóságot.
A biológiában vagy fiziológiában a mai napig keresik azt a kódolást, hogy az érzékszerveken átalakított fizikai mennyiségek (fény, hang, nyomás, hőmérséklet, vegyi analízis-szaglás, ízlelés stb.) az idegeken keresztül milyen kódolással jutnak el az agyba.
Nagyon régen próbálkoznak például, hogy vakok számára a látást lehetővé tegyék. Ám hiába vezetnek az agyba kamera által felvett és bonyolult számítógépes algoritmusokkal átalakított impulzusokat, csak teljesen elvonatkoztatott képi információkat sikerült létrehozni. Hasonló a probléma más agyterületek “közvetlen” hozzáférésével.
Úgy tűnik, mintha csak előre eltárolt érzeteket, érzettársításokat lehetne előhozni. Lehet, hogy pontatlanul fogalmazok, mert azóta a kutatás nagyon sokat fejlődött, és például őrült nagy munkával, az agyi aktivitást topológiailag feltérképező, PET technikával, több száz képet interpolálva vissza lehet következtetni, pl. mire gondol az illető. Homályos, de kivehető képeket lehet készíteni.
Az új megközelítésben, a tudat úgy nézi a valóságot, mint ha 20-30 egymás mögötti katedrálüvegen néznénk. Ettől a látott kép sosem lesz tiszta, mindig homályos, csak foltokat tudunk megkülönböztetni.
A tudat egy idő után megtanulja, hogyan torzítsa egy-egy ilyen szűrő képét. Ez egy fantasztikus, real-time, tehát valósidejű dekódolási technika. Ha sikerült egy-egy réteget dekódolni, utána már az úgy tekinthető, mint ha ott sem lenne. Ez magyarázatot ad egy nehéz kérdésre: miért nem választhatunk tetszőleges lépéseket – tudatosan vállalt – saját tudatunk fejlesztésében? Mert nem mindig látjuk, ami egy ilyen homályos “tudatréteg” mögött van. És hangsúlyozom, ebből – a saját meglátásom szerint – 20-30 db van egy átlagembernél.
Amikor egy-egy réteg lebomlik (valójában csak átlátszóvá válik) akkor az számunkra már megszűnik létezni. Érdekes megfigyelni az analógiát, amit a pszichológia “vakfoltnak” fogalmaz meg, azaz az illető nem látja egy-egy (másnak nyilvánvaló) problémáját. – Ennek ez az oka.
A rétegek nem sorrendben, nem azonos idő alatt, és nem azonos módon bomlanak le. Ezért a tudat fejlődése nemlineáris. Ezt nagyon nehéz elfogadni. Sem a tudomány, sem a vallás, sem az ezotéria nem tud ezzel mit kezdeni. Mindig módszert keres. Ebben az esetben nincs módszer, ezért a dolog mindig egyéni megoldást kíván. De a tudomány is azt mondja, hogy egy adott zárt halmazban a megoldhatatlan probléma megoldását, az adott síkon kívül kell keresni.
A Buddhista tanok, és a Védákban leírtak között jó eséllyel megtalálható ez, a sajátos szanszkrit fogalmi rendszerben leírva. Aki ebben járatos, az legyen szíves küldjön egy utalást, nagyon szívesen venném a visszacsatolást.
Kapcsolat a skalárhullámokkal
Számomra az előző okfejtés 2-3 éve már ismert volt. Azonban nem tudtam továbblépni. Ami egészen különös, hogy sikerült ezt egy másik, szintén ismert jelenség, a kvantum-tükör vagy úgynevezett fázis-konjugált tükör nevű jelenséggel azonosítani. Ezt a szó nehézkes kiejtése miatt csak FK-ként fogom emlegetni.
https://en.wikipedia.org/wiki/Phase_conjugation
Tom Bearden munkája szintén már legalább egy évtizede ismert. Itt rengeteg írást találunk a skalár hullámok alkalmazázáról, a skalár fegyverekről, de a skalár hullámok gyógyításban való felhasználásáról is.
Ide kapcsolódik az “időtükrözés” nevű fogalom, melyről Andris is foglalkozott a Plazma Generátor c. cikkben.
Példa az oldalról: gyógyítás skalár (EM) hullámokkal
Az FK működése. A normál tükörrel ellentétben a hullámokat pontosan olyan helyzetben és fázisban tükrözi vissza, amilyen irányból és fázisból érkeztek
De én tovább mennék. Mivel nem találtam jó leírást, sem hasonlatot a jelenség megértésére, ezért egy pár szemléletes képi példával kísérlem meg elmagyarázni, hogy hogyan értettem meg. Amikor egy olyan frekvenciájú hullámcsomagról beszélünk, ami már az atomi frekvenciák tartományába esik, ott már nem beszélhetünk pusztán hullámról.
Képben ezt úgy képzeljük el, mint egy mozgó felhőt, vagy még inkább hab-szerű csomagot, ami folyamatosan változtatja az alakját.
Egy ilyen hullámcsomaggal szeretnénk operálni.
Itt még egy nagyon rövid kitérőt teszek. Ha a közeg tükröz, akkor tükörről, ha átengedi, akkor pedig optikáról beszélünk. Létezik mind Fáziskonjugált optika és tükör is. Ezzel el lehet érni, hogy a skalár hullámokkal, bizonyos műveleteket hajtsunk végre.
Ami a nehézséget okozza, hogy egy ilyen “hab csomagot” visszatükrözni nem könnyű. A tükör minden pontjának alkalmazkodnia kell az adott hullámcsomag fázishelyzetéhez, és beesési irányához. Az alapelv nem változik, ha nem csak síkban, hanem térben is gondolkodunk, de ezt le kellett egyszerűsíteni a megértés kedvéért.
A Föld, az ionizált ionoszféra, és a belül található nagyon tömör vasmag következtében egy FK tükör párost alkot. Ez (nem véletlenül) hasonló, több síkú modus-rezonanciákat fog eredményezni, mint a Schumann-hullámok. Mivel hasonló geometriai üreg képzi ezeket, nem véletlenül használhatjuk fel ezeket a hullámok szinkronizációjára, vagy a detektálás megkönnyítésére. Erről azonban később lesz szó.
Ha a hullámcsomagot, a forrongó “kvantum-habot” sikerül tükrözni, két tükörrel akár oda-vissza is lehet verni őket, létrehozva egy lézer-szerű egységet. Ezt volt Tesla fegyvere. Mivel nem erre szeretnénk helyezni a fókuszt, ebbe most jelen esetben nem megyünk bele.
Tesla valahogyan intuitíven megsejtette ezeket a mechanizmusokat, és zsenialitása révén a berendezéseiben, – működően le is tudta képezni.
A Tesla-tekercs valóban produkálhat extra effektusokat, de messze nem úgy, ahogy mi azt korábban gondoltuk.
Tovább gondolva például a piramis fókuszáló hatása is, csak akkor működik, ha a falak FK tükör anyagból vannak készítve. Kisebb-nagyobb mértékben minden anyag az, mert rendezett struktúrája van. (utalás Hórusz szeme dokumentum film sorozatra, – mivel vannak borítva a piramisok)
Korábban nem értettem, hogy miért van a rezgéseknek, és különösebben a forma-rezonanciáknak hatása az energia anomáliákra?
Azt gyanítottam, hogy a rezgés-struktúrák hatása az, hogy megnöveli a hatáskeresztmetszetet a bejövő kozmikus sugárzásra vonatkozóan, különösen, ami az energetikailag jelentősebb neutrínó-fluxust illeti.
De tovább menve nem egészen ez történik, hanem a hullámok határfelülete mintegy tükörként működik. És ha megfelelő rezonanciák jönnek létre, akkor a struktúra egy virtuális FK tükörként viselkedik. Ez már elindíthat egy többszörös skalár hullám tükröződést, ami már megmagyarázza a tapasztalható anomáliákat (pl. felfénylés, anyag struktúraváltozás vagy radioaktív sugárzás, illetve extra töltés megjelenése) Csak hogy a saját kísérleteket említsem.
Vélhetően (ez még mérésekkel visszaigazolásra vár) – egy tekercs által létrehozott mező határfelülete is ilyen. Ez persze felvet sok kérdést, pl. hogy szükség van-e nem lineáris közegre, vagy pusztán a térben is létrejön az effektus, ha a biztosítani tudjuk, hogy a változás elegendően gyors legyen.
Tudom, hogy az eddigi gondolatmenet megszokott megközelítési formáinktól merőben eltér. És azt is meg kell említeni, hogy a struktúra a korábban megismert, a rezgések által okozott kölcsönhatások és változások újszerű megközelítésére épül.
Előre láthatóan –véleményem szerint- a közeljövőben a teljes transzformációs skála megérthető lesz 5-7 lépésen keresztül. De addig még sok kutatómunka vár ránk. 🙂
Roskó Farkas
