Operátorképzés II.

Induljunk ki abból, amit Farkas írt az első részben;

Operátor

“Az operátor feladata, hogy tudatát, képességeit, használva az esetlegesen szükséges segéd-berendezésekkel TÖBB SÍKON OPERÁLVA segítsen TAPASZTALNI, szeparálni, megérteni, beépíteni (elfogadni)  a kapott több síkú információkat. Ehhez számtalan technikai eszköz áll és fog állni rendelkezésére a saját képességein felül.  A Charon Stabilizátor miniatűr, hordozható formában segít olyan rezgésminták erősítésében és fenntartásában, amelyek az egyén fejlődését (és pl. fizikai regenerációját is) szolgálják. A berendezések párhuzamosan fejlődnek az egyénnel, az egyén párhuzamosan fejlődik a berendezésekkel.  Ez egy jóval hatásosabb és kontrolláltabb fejlődési sebességet tesz lehetővé, s folyamatában lesz tapasztalható. Például ebben segítenek olyan eszközök is, mint a  száraz elektródás EEG, az annak adataiból nyert tudati visszatükrözés és egyéb fiziológiás fejlesztések.”

Már többször tettünk említést az Operátorképzésről és érkeztek ezzel kapcsolatosan kérdések is. Jelen pillanatban még  nincs folyamatban ilyen képzés, csak a későbbiekben lesz lehetséges. Bizonyos feltételekkel a tesztelésekben, a kutatásokban való részvétel lehetőségét biztosítjuk. Célunk hogy a kutatások, fejlesztések, oktatási programok, tematikák, speciális lehetőségek, rendelkezzenek struktúrákkal, melyeket mint már említettük a következő évtől szándékozunk elindítani.

Ezeken már alkalmazhatjuk azokat a kütyüket melyek már megvannak, s melyek folyamatos fejlesztés alatt állnak. Jelenleg információkat tudunk adni, a határtudományok ezekkel kapcsolatos területeiről és általánosan is, hogy a technológiai kép meglegyen arról, hogy hol tart ma  a tudomány s mi az ami valójában várható. Képet kaphatunk az tudatkutatásaink jelenlegi állásáról, illetve az ezekből fakadó lehetőségekről. Ezenkívül mintegy harmadik szegmensként megismerhetjük, hogy ezek tematikusan, hogyan illeszthetőek azokhoz a célokhoz, amelyeket kitűztünk Önmagunk és a hallgatók elé is. Téma lesz a tacit tudás, a holográfia,  a skalár hullámok és ezek összefüggései. Foglalkozunk a tudat tartományainak kiszélesítésével a gyakorlatban és ezt  biofeedback technológiával támogatjuk. Ennek eszköze az Intenzitástan, melyen belül megismerkedhetünk az érzetek mélységi fokozatainak a kutatási lehetőségeivel, az ezekhez feltétlenül szükséges többdimenziós látásmóddal és az ebből fakadó kerubi tudat működési mechanizmusaival.

“Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmi földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud. Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad kialakulását.”

Wictor Charon

Mi van a jelenünkben?

“… Charon beszél arról is, hogy a kétezredik év után el fog érkezni az idő, amikor az emberek nem fognak még magukhoz engedni olyan rezgéseket sem, amelynek természete ideg-élettanilag kétes. Említette még, hogy elegendő lesz a fizikai síkon néhány szimbólum, frekvencia behangolása bizonyos kontaktusok eléréséhez, melyhez a sűrűbb anyagi korszakban sokéves gyakorlás és rengeteg segédeszköz, kellék volt szükséges. A jövő kultikus tárgyai között van olyan, amely hatalmas áramú kontaktust képes létrehozni ahhoz, hogy agyunkban égig érő dimenzió lépcsősorok boruljanak fényözönbe.”

Szóval jelenleg 2o12 van s tulajdonképpen, nincs is más feladatunk, mint hogy megteremtsünk olyan eszközöket, lehetőségeket melyeknek kapcsán valósággá válnak a kibontakozáshoz szükséges feltételek. Jelenleg polgári, személyi használatra még nem tolakodtak ilyen eszközt készíteni, a katonai alkalmazásról sincs tudomásunk, hiszen kizárólag csak fizikai síkú célokra a Stabilizátor kevésbé alkalmazható, mivel ez belülről változtatja meg az indítékokat és magát az embert és az addigi szempontok, érdekek okafogyottá válnak.

Ahogy Hermes Trismegistos is mondja: “az Istenek soha nem fognak lejönni az emberekhez, de az emberek felmehetnek az istenekhez.”

Hogyan is lehetséges ez?

Először is tudomásul kell vennünk, hogy a fizikai megjelenési formánk az teremtett. – Hogy ez miképp és hogyan lehetséges, hogyan és kik által történt, nem tárgya írásunknak. Másodsorban a tudat magasabb nívóin az ember, mint a szellemiség nem csak a fizikai síkon rendelkezik teremtő képességekkel. Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy nem csak gépek, tárgyak megalkotására van determinisztikus lehetőségünk, hanem ahogy Gandhi is mondja: “Nem az a nagy dolog, amikor megváltoztatjuk a világot illuzórikus jólétet teremtve vágyaink, kényelmünk megteremtése céljából, hanem az, amikor újra és újra teremtjük Önmagunkat.” Ezt napjainkban egyre élesebben látja egyre több ember. Annak a felismerésnek a küszöbén állunk, amikor be kell látnunk, hogy a lineárisnak hitt történelmünk folyamán eladtuk azt a felelősséget, ami a saját kreativitásunk, teremtésünk felvállalását jelenti. Ezt egyébként könnyű megtenni, elég ha körbenézünk, hogy mi van körülöttünk, s elég, ha magunkba nézünk egy csendesebb órában, hogy mi is van bennünk.

Miken szándékozunk túllépni?

– Gondoljuk el, hogy a teremtés analógiái, mint például a kreativitás, alkotás, ok ebben a materiális korszakban csak a fizikai síkra korlátozódott. S az immár ortodox tudomány is csak a fizikai síkon belül volt hajlandó értelmezni mindent. Ennek védelmére, alakultak önjelölt társaságok is, mint például a szkeptikusok, “a tudomány puskaporszagú frontvonalához képest inkább a hátország kényelmében adminisztráló emberekkel az élen”. De a másik oldalról meg szintén megemlíthetném a megélhetési gyógyítók és csodatevők mindenféle irányzatokhoz tartozók népes kasztját. Mint tudjuk, akár magunkból kiindulva is, hogy ez még egy kevésbé önálló és személytelen, ám nem  kihagyható lépcsőfokokat jelentenek az ébredező társadalom tagjai számára. Sokan sokáig csak kívül keresik a megváltást, kizárólag külső eszközöktől téve ezeket függővé. – Önmagunk megismerése nélkül, mindenféle technikákat kidolgozva arra nézve, hogy hogyan lehetne átmenteni a személyiségüket.

A helyesen alkalmazott analógiák abba a tartományba tartoznak, amivel nem lehet nem egyet érteni. Csoboghat a patak, pezseghet a Plusz tabletta, de a lejtő egyszer mindig véget ér s a buborékok is elfogynak. Ha harcolni akar az emberi lény, egy ideig talál hozzá ellenfelet. De ez is csak azt jelenti, hogy horizontálisan keringtetett energiákra van szüksége, hiszen belső bizonyossága hiányzik még, vagy ezt még külső reakciókhoz köti. Ezzel párhuzamosan már megjelentek a kognitív tudomány egyre inkább teret nyerő irányzatai is. A tapasztalásra épülő megismerési lehetőségek túlmutatnak az agy polarizáló lehetőségein, s egy olyan koherenciát biztosítanak, ami esetünkben a több síkú logikai gondolkodás alkalmazását is megismerhetővé teszi felgyorsult, szintézisre is képes világunkban. Erre hivatott az Intenzitástan is, mely a személyiséget meghaladó tartományokban fejti ki hatását. Ahogy Jung is mondja: “Minden probléma csak egy személytelenebb síkon oldható meg.”

Ezeket és ezzel szinkronizáló dolgokat, előbb utóbb tudomásul vesszük mindannyian. – Elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor nem a szavak, nem az esetleges szerepek, önsajnálat, egyéb elégedetlenségek szintjén, hanem bensőnkben látjuk be és éljük meg,  hogy a változás vagy teljes, vagy semmilyen. Kívül is meg belül is, csak úgy, mint lent és fent.

Murzsicz András