Hogyan is néz ki ez a létezés?
A prehistorikus időkben, még valóban benne volt még a köztudatban is, hogy vannak olyan időszakok, amikor jobb nem uralkodni, illetve kormányozni. Mert ha botor gondolatként felmerül benned, hogy szeretnél jó lenni, máris kötöd a saját poláris mivoltodat. Azt hisszük, hogy a pokol az valahol máshol van. Kint, messze és talán “lent” valahol az árnyékvilágban. De nézz csak körül! Ha nem vagy teljes sötétségben akkor azonnal megtalálod az árnyékodat. Wictor Charon szerint a pokol, az nem egy hely, hanem egy állapot. Ezek, azok az időszakok, amikor ugrásszerű változásokra van szükség, és pontosan akkor történik, ha megmerevedik egy rendszer. Minden rendszer, minden esetben, egy még nagyobb rendszámú dimenzió része. Nagyon messzire vezethet, ha komolyan vesszük a természet közeli népek felvetéseit. – Elgondolkodtató ez a Maja mondás;
„5oo éve a nyugati civilizáció felfedezte Amerikát, s kénytelenek voltak elismerni, hogy a föld gömbölyű.
Jó lenne, ha nem kéne újabb 5oo év, hogy rájöjjenek arra, hogy az idő sem lapos.”
Tágítsuk ki és értelmezzük ciklikusan, azt a társadalmi téveszmét, amit „fejlődésnek” neveztek el. A földi gondolkodás lineáris, kialakuláshoz kötött fogalmi szerkezetet feltételez, s csak a múltat ismeri el mint kiindulási alapot. Ezt a biner és kauzális gondolkodás tartja a fizikai, pszichikai síkon belül. – Mivel az idő is, meg a tér is lineáris, a legelfogadhatóbb elmélet, az evolúció darwini megközelítése lett. Ez, mint manapság tudjuk és látjuk, egy jó pár sebből már rendesen vérzik. Itt van a nyakunkon a kvantum fizika már lassan száz éve, – keresik az „egységes mezőelméletet”, a nonlinearitás meg türelmesen vár, hogy a „befagyott agyúak” kihaljanak. Ezzel már Szentgyörgyi professzor is eleget, foglalkozott.
Hogyan lehet jól csinálni valamit a mai időszakban?
Talán jó lenne már belátni, hogy a kozmikus húrok analóg értelműek az ideonszálakkal, s az anyag negyedik halmazállapotában, a félanyagi övezetben a transzverzális hullámokkal egyre kevésbé lehet már üzletelni.
Ennek a dimenziónak állóhullámok képezik az alapját. Hiszen neurokémiánk sem tesz különbséget bizonyos síkok között, s ez megint csak visszavezethető az eredő hullámok nem köztudott okaira. Pusztán a felületi látásmód az, ami hibáztathat közszereplőket. Ahhoz, hogy bizonyos történelmi események megvalósuljanak, ahhoz a létezés húrjait meg kell pendíteni. – Ez történik most. Erők feszülnek egymásnak, ami minden esetben változásokat eredményez. Ehhez az örvények már működnek, s az egymással ütköztetett társadalom tagjai lelkesen állnak ellent az ellenállni valónak, becsületes Marionett bábuként. – Figyelgetve az erőáramlatokat, effektíve minden a helyén van. Az időzítés is tökéletes, s az eseményekben nagyon pontos kulminációs pontok látszanak. Van egy Tézis, ami szerint minden új rend kialakulásához szükség van az előző káoszára. És ha belegondolok, akkor az időzítés pontosan erre az ominózus 2012-es évre és környékére van kihegyezve.
Földünk jelenleg a foton övben rója útját, ami szintén egyfajta kozmikus ciklikusságra hívja fel a figyelmünket. S olyan gyökeres változásokat okoz gyakorlatilag is, amire a hagyományosan gondolkodó ember nincs felkészülve. – Ez a frekvenciaváltozás, a dimenzióbővülés.
„…A dimenzió kitárulás korszakában a térhódítás értelmetlenné válik. A lokális tér birtokának nincs többé értéke. Ennek a lényeges változásnak oka kettős, először az Új Kozmosz gigászi módon kibővül, ismeretlen térformák és világegyetemek nyílnak meg az emberiség számára. Másodszor pedig feltárul a parányok birodalma is, úgyhogy minimális téren rejtett univerzumokat fedeznek fel, a kiterjedés már nem determinálja a hozzá kötött hatalmi komplexum erejét. /lásd Nanotechnológia./ A terjeszkedés korszakának térkoncepciója minden szempontból elévül. A Vízöntő korszakban az Uránuszi erők robbantásra készen állnak, hogy minden organizációt elpusztítva előkészítsék a kozmikus Kitárulás periódusát. A többdimenzióban élő ember, aki önmagát tudatosan kiemeli a fizikum kötöttségéből, ebben a kritikus időszakban ráeszmél, hogy leomlott a láthatatlan fal és Új Dimenziók törnek be Naprendszerünk Életébe. /Itt a tömegmegváltás meghaladásáról, az alanyi jogról beszélhetünk./ Nem háborúk és forradalmak, nem is a technika csúcsteljesítményei, hanem új Dimenzió belépése a Régi Világ létkoordinátájába hozza meg az emberiség Megváltását. S az újonnan feltáruló több síkú lét szemléletében elmélyedő kitágult emberi öntudat az a transzformáló központ, mely először képes bekapcsolni a Kozmikus Kitárulás ideakomplexumát.
A dimenzióváltás időszakában kevesen vannak, még akik élményszerűen átveszik ezt a gyökeres változást. A Dimenzióöntudat azonban máris megkezdi tevékenységét és eltörölhetetlen nyomot hagy azokban, akik részesei lettek ennek a mindent átformáló Dimenzió-bővülésnek. Az Új Dimenzió szemszögéből nézve miden jelenség és történés elveszti régi értelmét. A háromdimenziós létkoordinátába fokozatosan beszivárgó Polidimenzionális szemlélet fellebbent egy fátyolt, mely eddig eltakarta azt, ami nyilvánvaló.”
Wictor Charon
Szóval lehetne ezt ragozni a végtelenségig, lehet gyártani mindenféle összeesküvés elméletet… Lehet misztifikálni a tudást, hogy titkos meg ilyen vagy olyan. – Egy idő után belátja az ember, hogy az, ami „megosztott”, az mindig mulandó.
Murzsicz András
