Kvantumszemlélet és a Tudás

Képzelj el egy embert, aki egy teljesen sötét és bútorokkal telezsúfolt szobába van bezárva és ki kell onnan jutnia. Paradox módon azonban a villanykapcsoló a szobán kívül van, tehát csak akkor fog látni, ha kijutott. A sötétségtől való félelme hajtja előre, hogy megtalálja a kijáratot. Mivel vakon rohan előre, mindenbe belekapaszkodik és minden egyes lépéssel összetör valamit a szobában, amivel teljesen tönkreteszi önmagát és a környezetét is. Az egyre nagyobb rendetlenség következtében keletkező akadályok meggátolják a kijutást, vagyis a fény megjelenését. Ez a kis analógia szimbolizálja az emberiség eddigi, illetve jelenlegi próbálkozásait önmaga és környezete megértésére.

Talán a 2012-es évvel eljött annak az ideje, hogy megnézzünk egy új lehetőséget: először kapcsoljuk fel a villanyt (egy új szemléletmód és tudatállapot megvalósítását), és csak azután próbáljunk kijutni a szobából (megoldani a problémákat, megérteni bizonyos kérdéseket).

Hasonló a helyzet a 2012-vel kapcsolatos „próféciák” esetében is. A legtöbb elmélet és koncepció egy kapaszkodó, amivel a jövő bizonytalanságának „sötétsége” elől szeretne az elme menekülni. Az egyre gyarapodó magyarázatok viszont csak fokozzák a zavarodottságot. Végül az elme kiválaszt egyet és meggyőzi magát annak igazáról. Ha őszinte vagy önmagadhoz, beismerheted, hogy csak rajtad múlik, mennyire hiszel egy adott teóriának. Minden jövendölés azáltal válik valódivá, hogy azzá teszed. Hiszen mivel tudná bárki is bebizonyítani, mit akart üzenni a maja naptár? Vagy éppen mit nem? S hogyan is kellene értelmezni azt? S lesz-e dimenzióváltás vagy tudatváltás?

Az tény, hogy napjainkban mind több ember ismeri fel, hogy a jelenlegi civilizációnk fejlődési iránya hosszú távon egyre nehezebben járható. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, elég, ha megnézed az esti hazai és nemzetközi híreket. A fenntartható fejlődés teóriája már csak egy mítosz, amivel a jelenlegi vezető rétegek ámítják önmagukat és a tömegeket. A történelem már sokszor bizonyította, hogy a túl gyors változás és a túl sok új információ nehezen befogadható az elme számára, ami hatalmas bizonytalanságot hoz létre az egyéni és a kollektív emberi pszichében egyaránt, és aminek elkerülhetetlen mellékterméke a nyugtalanság és a feszültség.

Az elmúlt évtizedekben olyan információs robbanásnak voltunk tanúi, amire még nem volt példa az ismert történelemben. A megkönnyebbülés lehetőségét és a felgyülemlett energiák levezetésére a megoldást az elméleti koncepciók, teóriák kínálják, melyek a megértés illúzióját adják, az „én már tudom” biztonságos érzését.

Azt a jelenséget vizsgáljuk meg, hogy miért tapasztalják azt nagyon sokan, hogy a spirituális tudás, az önismeret ösvényén a rengeteg könyv elolvasása, tanfolyam elvégzése, technika, módszer elsajátítása után mégis ott van egy halvány kis érzés: valami még hiányzik, s nem is olyan könnyű alkalmazni a megszerzett ismereteket.

A kvantumszemlélet gyökeresen új tudományos szemszögből vizsgálja meg az Ember és az Univerzum kapcsolatát, s általában az élet jelenségeit, sajátosságait. Így a megismerés, az értelmezés és a tudás kérdését is. Érdemes megkülönböztetni az időben összegyűjtött információkat, és azok értelmezését (tudás), valamint a tudatosság növekedésével megjelenő intuitív bölcsességet (Tudás). Az előbbi az elme racionális, logikus, lineáris értelmezésének eredménye, az utóbbi a Tudat egységes megértésének felvillanása. S míg az önismeret vonatkozásában a Tudás a szabadsághoz, szeretethez és együttérzéshez vezet, a tudás ragaszkodáshoz, félelemhez és elkülönüléshez.
Természetesen a tudás nélkülözhetetlen az életben. A tudás az információk megismerését, összegyűjtését, rendezését, és azokból való következtetések levonását jelenti a racionalitás és a logika segítségével.  Ezeknek megvan a maguk haszna a technikai oldalról. Egy nyelv megtanulása, egy új készség elsajátítása, egy képesség fejlesztése nem nélkülözheti ezt a folyamatot. Azonban van-e, lehet-e jelentősége a valódi önismeret megjelenésében? Önmagad megismerése szempontjából nem kell-e valami más utat választanod? Hiszen az a tudás, amit összegyűjtesz önmagadról, az látszólag hasznos, azonban valójában megakadályozza a valódi önismeretet, ami önmagad időn túli részét jelenti. Vajon meg lehet-e ismerni  az időben létrejött tapasztalatok és időbe ágyazott emlékek, információk elemzésével azt,  ami az időn túl létezik? Ráadásul az élet változásában egy ponton az elme telítődik az információkkal, és azokat elkezdi sablonszerűen használni. Ennek eredményeképpen elveszti a frissességét, a spontaneitást és a kreativitás lehetőségét. Létrehoz egy szűrőt, amin keresztül megszűri a világ eseményeit, jelenségeit s így lecsökken a valódi élmények és örömök átélése. Ami új megjelenik az életben, azt legtöbbször a már ismert és elfogadott koncepciók alapján rendezi, ezáltal elkezd egy viszonyt, egy koncepciót kialakítani az élet eseményeivel kapcsolatban. Ezt nevezzük hiedelemnek, aminek az a legnagyobb csapdája, hogy meghatározza, determinálja a tapasztalatok, a kapcsolatok kimenetelét. A tapasztalatok pedig megerősítik a hiedelmet, s a kör bezárul. Így egy igazságnak elfogadott hiedelem évekre, évtizedekre vagy akár életekre (ha valaki hisz ebben) determinálhatja az egyén tapasztalatait.

Van még egy érdekes kérdése a tudásnak, ha önmagadra vonatkoztatod. Érdemes megvizsgálni, hogy ha Te ismered önmagad, akkor a megismerő és a megismert elkülönült egymástól, ami a benned lévő Egység megszűnését jelenti, ami pedig minden konfliktus, félelem és szenvedés alapját jelenti.

A valódi Tudás önmagad megismerésében nem gondolatok és információk útján való ismeretet jelent, hanem egy intenzív Jelenlét megélését, amiben a gondolatokon és szavakon túl érted meg önmagad és a világ jelenségeinek összefüggéseit. Nem véletlenül helyez sok szellemi iskola és tanító nagy hangsúlyt az intuíció fejlesztésére. Az intuíció alatt nem valami homályos megérzést kell érteni, amikor megsejted, hogy ki hívott telefonon, vagy ráérzel, milyen idő lesz holnap. Az hasznos és tökéletes első lépésnek, azonban még mindig mindössze felszínes megjelenése a mindenkiben ott élő mélyebb érzékelésnek. Az intuíció ugyanis a kvantumszemlélet tükrében azt a képességet jelenti, amikor képes vagy érzékelni az Egység folyamatos változását, ami különböző finomságú s felismered: bármilyen kiragadott rész értelmezése csak részleges megértéshez vezethet. A racionalitás, a gondolatok által keletkezett fogalmi világ kereteinek meghaladását jelenti, amikor nem részeket, struktúrákat, hanem egymást építő és egymásba olvadó folyamatokat érzékelsz a tudatosság terében. Természetesen ezt át lehet élni, azonban verbálisan – vagy írásban – visszaadni már nem igazán könnyű feladat.

A valódi bölcsesség a felismerés: „Amiről azt hiszem, hogy tudom, nem biztos, hogy  Tudom. Mindössze egy nézőpontja, értelmezése a végtelen változásnak. Nem több, de nem is kevesebb.” Aki ezt megérti, abban jelentősen csökken a ragaszkodás az elméleti ismeretek „igazsága” iránt, és megszületik benne a nyugalom és a nyitottság, a befogadás az új eszmék, nézőpontok és lehetőségek iránt. Az önismeretben pedig az lesz ennek a következménye, hogy ráébredsz: semmilyen verbális vagy gondolati konstrukció nem képes leírni lényed valódi mélységeit. Azt csak a tudatosságod fejlődése, a belső Csend megjelenése hozhatja el. Ez óriási szabadságot ad, hiszen már nem akarod megtalálni önmagad, semmilyen ezoterikus, vallási vagy tudományos elképzelés segítségével, mivel rájössz, azok mindössze jelzéseket adhatnak, de nem foglalhatják magukban a valóságot. Mindegyik helyes és mindegyik téves egyszerre. Hiszen csak elképzelések, leírások és útmutatások a Valóságról. Egy modell, legyen az verbális vagy matematikai, írásos vagy képi ábrázolás, vallásos vagy tudományos magyarázat, soha nem magát a Valóságot jelenti, mindössze annak ábrázolását. A legtöbb, amit tehet, hogy saját felfedezésre inspirál.

Az intuitív bölcsesség (Tudás) segítségével játékosság költözik az életedbe, s az eddig esetleg súlyosnak, fontosnak ítélt dolgok, események a nekik megfelelő helyre kerülnek. Foglalkozol velük, megteszed, amit tehetsz, és  továbbra is részt veszel az Élet áramlásában, azonban az eddig ismert stressz és feszültség nélkül, hiszen az feloldódik a tudatosságod egyesítő terében.

A kvantumszemlélet erre a kérdésre vonatkozóan is sajátos válaszhoz segíthet hozzá. Arra biztat, hogy ne a „tuti” választ keresd, hanem használd fel a 2012-es jóslatok jelenségét önismereted mélyítésére. Vizsgáld meg önmagad. Milyen mentális és érzelmi energiák sarkallnak a „2012” kérdéssel kapcsolatos koncepciók megismerésére? A kíváncsiság, a felfedezés öröme, vagy a bizonytalanságtól való félelem? Miért hiszed egyik, vagy másik magyarázatot valóságosabbnak? Milyen a mindennapjaid lelki minősége?

Ha ezáltal az önvizsgálattal saját felismeréseket szerzel az elméd működéséről, akkor felfoghatod a látható Valóság mögötti összefüggéseket. S ezzel fejlődhet intuíciód, ami lehetővé teszi, hogy egységben lásd a világ változásait. Ehhez nem kell semmilyen különleges képesség, csak egy nyitott, befogadó tudatállapot, melyben az Elme és a Tudat egyensúlya kialakul, és amelyben képes vagy egységben szemlélni a legösszetettebb folyamatokat is.

Az alapelved ez legyen: „Nem hiszek el semmit, de nem is utasítok el semmit.” Meglátod, amikor először kipróbálod ezt a hozzáállást, kicsit furcsa lesz, de ennek hatására kialakulhat benned a Megértés. Így nem pusztán magadévá teszel egy újabb teóriát, amely egy ideig ott lesz az emlékeidben – majd egy másik információ kiszorítja onnan -, hanem saját felismeréshez jutsz. Tudatosabbá válsz.

Tehát először egy teljesen új tudatosságot, egyensúlyt, és abból származó érzékelést, értékrendszert és hozzáállást érdemes létrehozni önmagadban, és aztán abban cselekedni. Hiszen az a tudatszint és az ahhoz kapcsolódó gondolkozásmód, mely az adott problémát létrehozta, nem fogja megtalálni a megoldást, ezt könnyű belátni. Tehát valódi változásra van szükség és ezzel próbálkozik jelenleg az emberiség. Te is. Ezt nevezhetjük a „tudat forradalmának”, amely azonban csak egyéni lehet.

Semmiféle elméleti koncepció, vallási, ideológiai vagy politikai mozgalom nem oldhatja meg a jelenlegi kihívásokat, legyen az pénzügyi, társadalmi, környezeti vagy éppen spirituális. Csak a Te (“öntudatodra”) ébredésed. Ezzel teheted a legtöbbet, önmagadért, szeretteidért, szűkebb és tágabb környezetedért. S ha ezt megteszed, akkor már nem lesz szükséged koncepciókra, „próféciákra” és nem igazán lesz fontos számodra, hogy mit jósoltak a maják 2012-re, vagy éppen hogyan értelmezik ezt a „szakértők”.

Az öntudatlan félelem „sötétsége” eltűnik, mivel felkapcsoltad tudatosságod „lámpását”. Csak a kíváncsiság marad és a felfedezés öröme, s bármi történjen is ebben az évben: 2012 igazi nyertese Te leszel!

Szatmári L. Miklós