A Charon Intézet technológiai részlege célul tűzte ki egy alternatív kutatási tematika felállítását. Ennek egyik legfontosabb eleme az interdiszciplináris szemlélet kialakítása, mely a tudományágak újraegyesítésére törekszik. (Lexikális értelemben „több tudományterületet érintő”-t jelent).
Az egyes tudományágak mára már részterületekre szakadtak, az egyre nagyobb bonyolultságuk, szerteágazósságuk miatt. Emiatt gyakran előfordul, hogy a fő ágak közötti határterületek figyelmen kívül maradnak. Ez különösen igaz, ha alkalmazott kutatásról van szó, ahol a tudományos intézmény egy adott, megcélzott témakörben kutat, erre kap anyagi támogatást, de nem „nyúlhat át” más részterületre, ha az a fő kutatási vonalat nem alapvetően érinti.
Ilyen sokrétű tematikához különleges emberek, és különleges képességekkel rendelkező emberek kellenek. A céljának tartja a kutatási területek bevonásába az extra-szenzoros képességeket. Megtartva a bizonyíthatóságot, megismételhetőséget és természetesen a kísérletekkel való igazolhatóságot. A különleges képességű egyének együttműködéséhez egy egészen másfajta hozzáállásra van szükség.
Azt nem lehet üzleti, gazdasági, vagy érdekközösségi, személyes barátsági alapokra helyezni. Ez már több annál. Ebben adhat útmutatást az Intenzitástan. (Ezen kívül számos technológiai, oktatási, képzési, és a jövőre vonatkozó segítséget ad). Amiben tehát alapvetően különbözünk, az a hozzáállás.
Az Intézetünk célul tűzte ki, a ma még nem létező, vagy elnyomott technológiák újramegvalósítását, az Intenzitástan alapjai által vezérelve és különleges képességű embereket bevonva. A haladás így nagyságrendekkel gyorsabb lehet, mivel egyrészt kevésbé fékezik személyiségi problémák, másrészt semelyik tudományos műszer nem veheti fel a versenyt, azzal a gépezettel, ami több millió éves előnyben van a ma létezőkhöz képest és az maga a KOZMIKUS TUDATÚ ember.
Intézetünk amiben új, hogy előremegy kissé az időben, és az emberek életét, és az életükben bekövetkező változást segíti és azt igyekszik megkönnyíteni. Nem vagyunk egyedül. A világon mintegy 3500 kis underground kutatócsoport teszi ezt hasonló szándékkal. A változás bekövetkezik, mint ahogy a földtörténeti korok, katasztrófák, a fajok kialakulása, pusztulása, az ember kialakulása és mostani történelme is különböző periódusokból áll.
Egyes jövőkutatók úgy vélik, hogy ciklikusan a technika, a spiritualitás, a biológia és a (..) váltja egymást, attól függően melyik a domináns. Pl a hivatalos ókorban erősen a spirituális, az újkorig a vallás, azóta pedig a tudomány, az anyagelvűség, mint irányzat dominált. Most egy átmeneti korszak van a technika, és „valami más” között. A technika – ebben a nyers tudományos formájában kezdi elérni ezt a szintet, amikor egy adott társadalom igényeit már nem elégíti ki. Ezért automatikusan megtörténik a váltás, amely először egy igényben, aztán találmányokban-eszközfejlesztésben, majd végül a tömeges elterjedésben nyilvánul meg. Ugyanez történet a 80-as években a számítógép elterjedésekor.
A tudomány nem fog összeomolni, és eltűnni. Már jelentkeznek azok az apróbb „jelek” melyek mutatják, hogy van merre még kutatni a hivatalos tudománynak is. Gondolok itt a bécsi 100Km-es kvantum-teleportációs kísérletre, vagy a véletlenszám-generátor kísérletekre, a dupla vak gondolatátviteli kísérletekre, a kognitív irányzatok megjelenésére, amelyeket nem lehet tudománytalannak nevezni.
Roskó Farkas
