Hogy mi is vár ránk a közel és távol jövőben? Sokan sejtik, még többen vélik tudni, de igazából, mindig a jelen az, ami a legjelentősebben határozza meg az időben ránk váró dolgokat. Most, hogy ennyire tömörödik az idő, a dolgunk az, hogy információkat osszunk meg, mint ahogy eddig is tettük. Emészteni, – az viszont mindnyájunk feladata, mert az alanyi jog felelőssége elől egyikünk sem bújhat el. Van lehetőségünk változni, mindannyiunknak egyenlő mértékben. S ha hajlandóak vagyunk elgondolkozni az olvasottakon, biztos nem szegényebbek leszünk lelkileg. Képzéseinken az alábbiakat mi is szem előtt tartjuk, mivel az élet lépcsőfokai egyetemesek és erről lesz szó az alábbiakban is. Ne felejtsük el, hogy következő sorok több, mint fél évszázaddal ezelőtt születtek. A héten meg egyébként is emlékezünk a múltra. – A múlton keresztül a jövőre és annak tudományára. /a szerk./
Korunkban a tudomány nagyon sok fáradságot fordít arra, hogy a meglevő energiaforrásokat minél kisebb anyagveszteséggel aknázza ki. Eddigi próbálkozásaink mindazonáltal eléggé szegényesek. A XX. század még nem jutott el a tengerjárás hasznosításához, és a napenergiának a Föld területére eső jelentős része kárba vész számunkra, noha a technikai megoldások már szakembereink kezében vannak. A légköri elektromosság és a kozmikus sugárzás munkába fogásáról ma még nem is beszélhetünk. Az atomenergia uránium-módszere elég kezdetleges a befektetett óriási munka és költség ellenére. Ezek azonban csak átmeneti nehézségek, amelyeket az Új Eón hamarosan leküzdhet, és akkor egy idő múlva ezek a lehetőségek is elavultak lesznek. Más lesz a helyzet, ha a tudomány a dimenzióenergetika technikáját megismeri és általános elvként alkalmazza. Itt a felhasználható energiák felmérhetetlenek, kimeríthetetlenek és minden területre kiterjednek. Ezen a ponton megszűnik a különbség technika és pszichotechnika között. A technokrácia mint meghatározás, szinonim /rokon értelmű/ értelmű lesz ezzel: pszichokrácia, mert az új technika pszichotechnika vagy még inkább biotechnika lesz. Egyes biológusoknak az a törekvése, hogy technikai konstrukcióknál az organikus természet produktumait vegyék figyelembe, mint invenció ideálokat, /a találékonyság eszményképe/ teljes érvényre jut az új korszakban. Csak a kivitelezés módja nem utánzás, hanem az optimális funkció és automatikus perfekció /tökéletesség/ útján halad. Már az elmúlt gépkorszaknak is ideálja volt az automatizálás, ami jól megoldott vezérlő és szabályozó szervek kérdése.
Sok szó esik gondolkodó gépekről, mechanikus agyakról. Az eddigi szabályozó automaták tökéletlenek, nem nélkülözhetik a mérnöki inspekciót. A pszichotechnokrácia ezen a hiányon úgy segít, hogy megszerkeszti az első ganglioncellás kontroll gépet. Ez nem okoz majd különösebb nehézséget annak a fizikus generációnak, amelyik megtervezi azt a dimenzió körforgású berendezést, ahol a matériák halmazállapota teljes ciklust végez. Pontosabban véve kifogástalan konvertációs motort kell szerkeszteni, amelyben a bevetett nyersanyagok erőgyarapodással kerülnek ki a transzmutáció folyamatából.
A jelenlegi gépek és technikai elgondolások energiát fogyasztanak, és nem adják ki a felhasznált üzemanyag frekvencia ekvivalensét. /egyenértékét/ A helyzet megváltozik az atomenergiánál, ahol kis térfogatú matéria feldolgozása igen nagy energiát szabadít fel más területen. A dimenzió-energetika abban tér el az atomkorszak technikájától, hogy csak egyetlen akkumulátort vagy indító energiakvantumot enged meg.
A dimenzióenergetikai berendezés a beindítástól kezdve, annak végső kopásáig, nem igényel több hajtó energiát, mert az élet analógiájaként az egyszer üzembe helyezett szerkezet a már említett körforgás útján üzemképessége határáig automatikusan korrigálja, után-pótolja és szabályozza önmagát. Különös módon a természet a radioláriák /egysejtű sugárállatkák/ világában készen nyújt erre a lehetőségre példákat. A törekvés a plazmatika alkotásmódjának régi tendenciája, éppen ezért a Dimenziókorszak gyakorlati kibontakozása ennek a terültnek széleskörű tanulmányozásával veszi kezdetét.
Az egységes dimenziótan pszichikai energiatan is, ennek folytán a világ dimenzióintegrációjának folyamatában ez a legegyetemesebb tudomány, amely a korábbi speciális irányzatok helyére léphet. A mágikus dimenziótan hivatott arra, hogy a régi jóga szerepét átvegye. Erre alkalmassá teszi mindenekelőtt az a körülmény, hogy nem aszketikus és morális megfontolások csak annyiban jöhetnek számításba praxisánál, amennyire a morál szellemi, látásbeli probléma. Az emberi érzékszervek csak bizonyos rezgéseket képesek felvenni, és a kozmikus koordinátához való tartozás csakis meghatározott hullámhosszokon belül teszi lehetővé az élettevékenységet. Minden birodalomnak megvan a nyelve, matériája, ruházata, technikája. Az egyes síkok irányítói elementáris erőket fordítanak arra, hogy a koordináta alapanyagai megmaradjanak a rendszeren belül. Ezért valamely rendszerbe behatolni csak többletenergiák útján lehet. Az áttörés után viszont titáni erők szabadulnak fel. Részleteket e helyütt nem lenne célszerű megadni. Megvilágításunkat szándékosan tartjuk általános mederben, mert a vázolt jelenség egyetemes, azaz polidimenzionális. Az analógia maga éppúgy vonatkoztatható az atomerő felszabadítására, mint a szattwikus megvilágosodásra. Ebből a szempontból tekintve a lelki folyamatok ugyanolyanok, mint a kémia vagy a fizika reakciói. Az intellektuális változások is tulajdonképpen dimenzióváltozások.
A dimenzió jóga több analógiát tartalmaz régi rendszerek elmélyedési skálájával. Megállapítható azonban, hogy az antik változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak. Mindenekelőtt ilyenek:
l. A dimenzió-jóga erőlködésmentes.
2. A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.
3. A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg jelentkeznek. /A siddhik kérdésével már foglalkoztunk oldalunkon./
4. Magasabb rendfokozatú létsík azonnal mágikus energiákat szabadít fel.
5. Ezekkel azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a dimenzióenergia csak saját síkján aktív.
6. A morális biztosítékok eleve adva vannak.
Újszerűen hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi rendszerben a sakti jóga azáltal vált aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután tetszés szerint lehetett elbánni. A dimenziópraxis ezzel szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek. A dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa.
Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan intenzitása. A dimenziótan a megváltás gondolatát más megvilágításba helyezi. Egyrészt az Univerzum integrációjának bizonyos pontján a szellemi felszabadulás magától bekövetkezik, mivel az excentrikus torzió matériasűrítő tevékenysége kiegyenlítődik, és többé nem jönnek létre nehezített gravitáció-formák. De a szellemi mozgékonyság már sokkal az univerzális szolúció előtt az individuumok kezébe adja konvertáció formájában azt az eszközt, amellyel zárt koordinátákból megváltásszerű kiutat találhatnak anélkül, hogy az egész rendszer feloldása bekövetkezne. Hanem a dimenziók tudatos változtatásának eónjában már az idő sem lesz az a fenevad, aminek korábban hittük. Természetesen a legdifferenciáltabb lény is befejezi egykor kozmikus vándorlását a polidimenzionális síkok életformái között. A konzekvencia akkor már nem egy rosszul sikerült kísérlet likvidálása, hanem valami eljövendő egzisztencia előkészítése a következő, tökéletesebb teremtési ciklus hajnalán. És akinek a legszebb létforma is nélkülözi a vonzerőt, az akadálytalanul megmaradhat a meg nem nyilatkozott ősforrás formamentes védettségében.
Wictor Charon
