Vajon mitől lehet egy tudás titkos?
A „titkos tudás” tágabb érzékelést, értelmezést tesz lehetővé. Hogyan is lehetséges ez? Végletekig leegyszerűsítve a dolgot, az ember hétköznapi felszínes látása, gondolkodásmódja az, ami útját állja a mélyebb, tágabb, több síkú világegyetem megértésének. Arra meg minden korszakban sokan rájönnek, hogy az ember és az Isten között való közvetítésért járhat akár sok pénz is. Tehát olyan érdeklődési területeket kreál, ami a felszínes látásmódot fenntartja és megosztja az egyedeket, mintegy ezzel biztosítva, hogy Ő, mint közvetítő biztosítsa pozícióját. Konzekvenciaként levonhatjuk, hogy a titkos tudás, mint olyan, csupán a felszínes látásmód számára rejtélyes. Ezt a vallás misztifikálta, a tudomány meg tacit tudásnak nevezte el. Mint arra a Hermetikus frekvenciatanban kitértünk, a lényeg, hogy folyamatos megkülönböztető látásmódot tartson fenn az irányító réteg, biztosítva a közvetítő pozícióját. Nem szintézist, hanem választható területeket kínálva az embereknek. Éppen ezért a jelenleg alkalmazott oktatás illetve a képzések is érthetően „személyiség központúak”, mivel jellemzően felszíni, jellemzően bal agyféltekés/megkülönböztető, analizáló/ és kauzális látásmód síkján belül tartotta a kibontakozás lehetőségét. Miért? – Mert ez irányítható.
Létezik egy szó: hierarchia. Külső világunkban, elítélhetjük, elfogadhatjuk, de amit eddig nem tettünk meg, az az, hogy ezt a belső világunk tükrében vizsgáljuk meg, illetve beszéljünk arról, hogy létezik egy „belső hierarchia”, ami alapjaiban helyére teszi az eddig csak mennyiségileg, illetve horizontálisan értelmezett döntéshozói képességeinket.
Mit jelent az akarat és az intuíció egyensúlya? Kielégítő- e az a szemszög, amiről alapból tudjuk, hogy korlátozott? Ezekre a kérdésekre is objektív válaszokat adunk. Azt meg örömmel tudatjuk, hogy újra lehetőségünk van átmenni azokon a kibontakozási lépcsőfokokon, amelyek mindig is meghaladták a felszínes látásmód lehetőségeit.
Egy reform vagy többsíkú, vagy semmilyen.
Azon, hogy végre elkezdünk-e gondolkodni, okafogyottá vált. A kérdés helyesen úgy hangzik: HOGYAN tesszük ezt! Megfelelően rugalmas logikával tudjuk-e látni és láttatni a valóságot, mely eleddig sem tolakodott. Azt már tudjuk a kvantumfizikából, hogy a megfigyelő, kísérletező személye döntően befolyásolja a megfigyelt esemény kimenetelét. Abszolút nyugalmi állapot csak a „középpont” ismeretének függvényében valósítható meg. Tulajdonképpen erre próbálják felhívni a figyelmet azok a technikák, amelyek, mint „meditáció” elterjedtek. Hiányt szenved az a megközelítés, hogy üléshez, fekvéshez kötjük azt, amit ez az állapot jelent. A meditáció szó szerinti fordításban is „jelenlevést”, „központban levést” jelent. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
S hogy honnan, hová juthatunk? Az „értelmező tanulás”, mint belső tapasztalás ma elengedhetetlen, hiszen az információ feldolgozása nem egyenlő az átvett gondolatok feltétel nélküli elfogadásával, vagy tagadásával. Megtanulhatunk egy egysíkú szemléletmódot felváltani egy többsíkú látásmóddal, amelyet a mindennapokban tudunk hatványozottan, eddig nem tapasztalt formában gyakorolni, alkalmazni. Talán elég ide annyi, hogy az életet nem nézzük már ellenségnek. Megtapasztaljuk, milyen feleszmélni a hagyományos, kondicionált gondolkodásból s milyen az, amikor elkezdünk látni. Most nézzük meg egy kicsit bővebben, hogy mit is jelent ez a tudástőke és honnan is ered.
Miért is volt ez a tudás eddig rejtett, illetve titkos? Hogyan lehet értelmezni, és valójában miről is szól? Hogyan lehet belőle intenzív tudás spirál? Itt mindenféleképpen szeretnénk előre jelezni, hogy a további fejezetekben, a teljesség igénye nélkül, pusztán tájékoztató jelleggel közlünk információkat
Tudásspirál
“A 21. század elején világosan belátható, hogy a társadalmi-gazdasági és környezeti problémák sokasága olyan komplexitásúvá vált, amelyek kezeléséhez és megoldásához a korábbinál hatékonyabb és eredményesebb globális tudásra van szükség. A tacit tudás (Polányi Mihály filozófus írta le először az 1960-as években), amely a kimondatlan tudás – az egyének fejében, vagyis személyes tapasztalataikban rejtőzik, s amelynek döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában – annak ellenére is, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának sincs tudomása róla. Az ilyen tudást sejtik az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. Becslések szerint egy-egy szervezeten (pl. iskolán) belül az összes tudás 80 százaléka tacit tudás. (Itt arról az általánosan kilencven százaléknak elfogadott értékről beszél, amit nem használunk a felszíni tudatunk kizárólagos működtetése esetén – a szerk.)
Az explicit tudás ezzel szemben az a tudás, amelyet birtokosának sikerült szavakban vagy más formalizált jelrendszerben megfogalmaznia. Így ez már (elvileg) közzétehető, másnak átadható. A szóbeli kifejezés révén megragadott, alakot öltött és formába öntött tudás nem más, mint maga az információ. A tudásmenedzsment elsődleges célja a tacit tudás előcsalogatása, explicitté tétele. Mi történik ilyenkor? A szervezetben dolgozók kimondatlan, személyes tudása a megfogalmazás (rögzítés, kodifikálás, rendszerezés) révén válik a másik ember számára hasznosítható információvá, amelyet aztán újra és újra hasznosítani lehet. Ezt a lépést externalizációnak nevezik.
A megfogalmazás jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Minél inkább sikerül a rejtett tudás lényegét megragadni, annál szélesebb körben hasznosítható a születő információ. A tacit tudás átalakítása explicit információvá minden kétséget kizáróan látványosan növeli az intézmények szellemi kapacitását, ezért áll ez a törekvés a tudásmenedzsment előterében.”
Dr. Havas Péter, Tudásmenedzsment, tanulástudomány, tanulásfejlesztés. A tanulás fejlesztése címet viselő OKI- konferencián megtartott előadásából.
Tacit tudásnak tekintjük az okkult képességeket, melyek az új Eon alapkészségei.
Cél, hogy a jelen világban explicit tudássá válhasson ezek közül minél több lehetőség, adottság. Az explicitté váló tudást véleményünk szerint nem csak a tanítás fejlesztésének keretein belül lehet értelmezni, hanem az egyének saját tudásának a révén, alakítása terén is. Értve ezalatt azt, hogy explicitté válik a tudás nem csak akkor, ha más emberek számára is kifejezhető és hasznosítható, hanem ha az egyénnek saját maga számára lesz explicitté. Tehát tudatosan észlelhetővé, alkalmazhatóvá válik. Következésképp, az externalizáció ebben az értelemben a tudatosság megjelenésével, illetve fokozódásával jellemezhető.
Ebből az egyén felőli nézőpontból, a tudásspirál a következőképpen épül fel:
– Tacit tudás: emberben rejlő adottságok. Az a képesség, mely az ember saját teremtő mivoltát jelenti. „testünk által vagyunk teremtettek, szellemünk által teremtők.”
– Externalizáció: ezen adottságok észlelésének, illetve használhatóvá tételének kurzusai (pl. okkult tudattréning, théta állapot tapasztalás, agyhullám koherencia, analogikus észlelés és következtetés, speciális, gyakorlatok stb.)
– Kombináció: az egyén saját maga végez megismerési kísérleteket az új, tudatossá vált adottságaival.
– Internalizáció: készségszintűvé váltak a trenírozott adottságok, illetve azok rugalmasan alkalmazhatók az egyén által, tetszőleges helyzetekben. Az internalizáció terminus itt nyilván a tudatos használat lehetőségének és módjainak belsővé tételét jelentheti. Mert egy belül rejtőző lehetőséget „hozunk ki” az externalizáció folyamatában a tudatosság előterébe, tesszük hozzáférhetővé a tudat számára. Ezen előhozott lehetőség tudatos használatának szabályait és evidenciájának élményét tudjuk aztán internalizálni, vagyis a lényünk, mentális rendszerünk, agyunk, szerves és illeszkedő részévé integrálni.
– Szocializáció: itt (egyén felőli szempontból) a sor végén említhető, mint a jelen feladata. Mert ahhoz szükséges olyan társas közeg, ahol ez itt említett adottságok már kidolgozottak, tehát van esély a szocializációs hatásokra velük kapcsolatban. ‘Socius’, mint alapszó, azaz a társasítás, mint folyamat kompetenciája ott kezdődik, hogy csak az képes „társ, társias” lenni fizikai társadalmunkban, aki önmagában is, – nem hangulatvezérelt, objektív alapokra épít.
A tudásspirálok lehetnek:
– kontrolláltak (szándékos képzés, formális fejlesztés)
– kontrollálatlanok (spontán átadások, informális tudásalakulás)
A kontrolláltak lehetnek:
– vezetettek (tanító által kontrollált)
– ön menedzseltek (önvezérelt tanulás, lásd a szövegben, mint egyik leghatékonyabb stratégia)”
F. L.
Hogyan találhatjuk meg azt a pontot az értékalkotásunkban, ami holnap és holnap után is támasztékot ad objektivitásunknak? Wictor Charon szerint minden tudomány a sarkaiból fordítható ki, ha egy kilencven fokos tengellyel látjuk el. A Charon Intézetnél a fő tevékenységi irányvonalakat e tengelyek mentén alakítottuk ki. Olyan információkat, képzést áll módunkban bemutatni, amely nem csak címkéiben, hanem ténylegesen is egy, a következő generációk előtt is vállalható, koncepció alapján épül fel.
Murzsicz András
