Nos akkor vágjunk a közepébe újra.
Szokásommal ellentétben szakítok a hagyománnyal, és leírom azokat a kiforratlan ötleteket is, melyek még nincsenek kísérletileg visszaigazolva.
A visszajelzések alapján sokan nagyon várnak valamiféle információra, útmutatásra, – MIT ÉS HOGYAN KELL – csinálni. Ez így nem helyes elgondolás. Nincs olyan hogy KELL, és a HOGYAN-nak pedig végtelen módja létezik. Talán közelítsük meg másképp a dolgot. Mint azt az előző cikkben is említettem, döntéseink egy elágazás, egy “fa-struktúrát” mutatnak. És mi döntjük el, döntéseinkkel – ha tetszik – melyik idővonalon haladunk végig. De át is ugrálhatunk egy másikra.
A cikk célja az inspiráció.
Tehát az egész ahonnan indul, az a SZÁNDÉK, akarunk-e változtatni, felülünk-e a hullámra, vagy megpróbálunk betartani neki? Egyáltalán részt veszünk-e a rendszerben? Melyik síkot választjuk tevékenységünk fő színterévé? Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk rögtön a legelején.
Itt már nem beszélhetünk olyan fogalmakról hogy sikeresség a “SIKER” “SUCCESS” egy olyan népszerű fogalom, legalább annyira mint az olyan semmitmondó dolgok mint a “GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS”. Nem, nem így kell mérnünk magunkat. A bevezető eszmefuttatás talán furcsának, és szokatlannak tűnhet, de rögtön meglátjuk, hogyan is kapcsolódik ez a hőn áhított ENERGIA kérdéséhez.
ENERGIA
Mi is az energia? A tankönyvek felületesen általában a következő állításokat szokták tenni:
– a testek változtató képessége
– valami ami idővel változhat
– egyszerűen a HŐ (!!!)
– valami ami átalakul, de mindig megmarad
Energetikában sokkal árnyaltabban fogalmaznak: Az ún. intenzív mennyiségek egyensúly-különbsége indítja meg az extenzív mennyiségek “áramlását”.
Intenzív mennyiség pl. a hőmérséklet, a nyomás, a feszültség, sűrűség.
Amennyiben egy fizikai rendszeren belül ezek eloszlása nem egyenletes, megindul az úgynevezett extenzív mennyiségek áramlása.
EZ AZ AMIT HÉTKÖZNAPI MEGFOGALMAZÁS “ENERGIÁNAK” ÉRZÉKELNEK.
Mit is jelent ez? Ha forró és hideg vizet összekeverünk, a tál egyik része nem forró a másik nem hideg lesz, hanem langyos vizet kapunk. Ha két tartályban nem azonos a nyomás, és összekötjük őket, akkor a nyomás ki fog egyenlítődni, valamely köztes értékre. Az akkumulátor két sarka között a feszültségkülönbség, ha ki tud egyenlítődni a fogyasztón (pl. egy izzón) keresztül, akkor ÁRAM indul meg (a nevében is benne van: – Áramlás) és az akkumulátor elkezd merülni, azaz a töltés elkezd kiegyenlítődni és így tovább. És ahogy Newton is megfogalmazta relatív nyitott térben a közlekedő edények elvét, – úgy sorolhatnánk még, de a lényeg az, hogy minden a kiegyenlítettség állapotára van ítélve és ehhez ebben a “anyagi világban” időnek kell eltelnie.
A fizika (és a tudomány) mindig próbál korrektül fogalmazni. Tehát mielőtt egy rendszert vizsgál, megmondja, hogy a jelenségcsoport, amit vizsgál, mi annak az értelmezési tartománya.
Az energia nagyon sok, többször, pontosan megismételt mérés alapján megmarad egy rendszeren belül. Tehát erről ne is álmodjunk, hogy így, ezen a módon a tétel sérülni fog.
Az Univerzum energiájára is több (természetesen elméleti) feltevés létezik. Az egyre gyorsuló ütemben táguló univerzumban ugyanis (elméletileg) az energiamegmaradás már nem lenne igaz. De a legújabb elméleti feltevés igazolni látszik, hogy ez sem igaz.
(Érdemes a Youtube-on Dávid Gyula kozmológiai előadásait meghallgatni az ELTE-ről. Nagyon tanulságos.)
Entrópia
Az entrópiával a fizikai egyik ága, a termodinamika foglalkozik. Az entrópia a rendezetlenség mértékével kapcsolatos fogalom. Itt nem is a pontos fizikai meghatározás az érdekes, hanem a spontán végbemenő folyamatok iránya. Mondok egy példát. A forró tányér leves az asztalon ki fog hűlni. Még senki nem mesélte az ellenkezőjét. A szoba levegője valamennyivel felmelegszik, és a két rendszer felvesz egy egyensúlyi állapotot. Ez az adott rendszer entrópia maximuma.
Informatikában is használják a fogalmat, negatív előjellel, mint negentrópia, mely egy rendszer rendezettségét jellemzi.
Nézzük egy kicsit tágabb nézőpontból a dolgot: Hogyan kapunk elektromos áramot? (egyszerűség kedvéért megújuló energiaforrást, vízi-erőművet válasszunk.)
A víz átfolyik az erőművön, ott meghajtja a turbinát, az megforgatja a generátort, ez a hosszú távvezeték és transzformátorláncon át végül kigyújtja szobánkban a lámpánkat. A lámpa fény és hőt ad le. Mi történik ezzel? Melegíti a lakást, illetve a fény, egy icipici része a szemünkbe kerül, de a maradék szintén elnyelődik, és melegíti a környezetét.
Ez az energia tulajdonképpen szétsugárzódik, megy a szabadba. DE JÓ LENNE ezt visszaforgatni, és akkor kapnánk egy körfolyamatot.
Hiszen a vízi-erőmű honnan kapja az energiát? A vizet a felhők, és a pára mozgása viszi fel magasabban fekvő tájakra. Ezt pedig a Föld hője mozgatja. De hiszen – mondanánk – ebben benne van a mi kis villanylámpánk leadott hője is.
A körfolyamat látszik. DE! A rendszer mégis veszteséges. Nos itt túr bele a folyamatba az entrópia. Az energiaáram nem fog az Én kedvemért adott helyre koncentrálódni, mert az egyensúly-felbomlást eredményezne. Ez pedig spontán nem történik meg.
Nos – hogy megint csavarjunk egyet a dolgon- az ÉLET úgy néz ki hogy ellene megy az entrópiának. Ugyanis energiát vesz fel a környezetéből, és NÖVELI A RENDEZETTSÉGET.
Nagyon póriasan fogalmazva szaporodik, alkot, a földből házakat épít, információt “mozgat” transzformál stb. És még sok minden. Ha az élet megszűnne, akkor az egész lassan visszasüllyedne valamiféle egyensúlyi állapotba. (Itt ezen a ponton nehéz elméleti elgondolást tenni, mert a rendszereknek, pl. Föld, vannak határai, így nehéz lenne pontosan megmondani hogy mi, és főleg mennyi idő alatt történne) Tehát ha szeparált egy rendszer (pl. bolygó az űrben) akkor az is befolyásolja, hogy a rendszer önmagán belül meddig tud változni. Ha ez a megfogalmazás jobban tetszik “mit tekint ő egyensúlyi állapotnak, vagy entrópiamaximumnak” A szigorúan fizikai – materiális – szempontból az élőlények tulajdonképpen rendszeridegen létezők. Hogy lehet ez? A Jóisten tudja? 🙂
És itt kell visszacsatolnom oda, ahol a cikket kezdtem. Úgy néz ki, hogy az élő rendszerek képesek megborítani – legalábbis lokálisan – a teljes egyensúly beállására irányuló, a rendszer tulajdonságát képező folyamatot. De mi borítja meg? A SZÁNDÉK. Ez megint furcsán hangzik igaz? Itt még messzebbre kell mennünk. Teljesen mindegy hogy kozmológiailag közelítjük meg a “nagy bumm”-al, mely egy pici pontból indult ki, majd nem homogén módon tágult.
Vagy közelíthetjük a bibliai megközelítéssel; Kezdetben vala az ige…
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ige_%28vall%C3%A1s%29
Nos egészen biztos vagyok benne, hogy a folyamat sokkal összetettebb, és ezen a szinten már nem választható el a megfigyelt és a megfigyelő. És ebben nagyon sok szimbolika is van. Nem szándékozom ezzel a kérdéskörrel “darázsfészekbe nyúlni”. – Próbáljuk meg az analógiákat megérteni és ezzel a szándék lényegét is. Szóval ez az egész “valami” azért jött létre, hogy az energia és az információ áramolhasson. Ráadásul transzformációs lépések sokaságán keresztül, ami ezáltal érdekesebbé, még cizelláltabbá teszi, formálja, érleli. Fantasztikus nem?
Néhány a “nyulat a bokorból kiugrasztó” kérdés :
Mi van ha a Teremtő megfigyeli önmagát?
A megfigyelők Mi vagyunk?
Mi van ha a Megfigyelő megfigyeli a rendszert?
Az emberen belül hol van a Megfigyelő?
Hogyan kapcsolódik ez a személyiséghez?
A megfigyelő a puszta jelenlétével miért befolyásolja a rendszert?
Mi történik ha több megfigyelő szándékos interakcióba lép?
Mi történik, ha szándékaik egy irányba mutatnak?
Ha “minden egységes” lenne, akkor mégis hogy érzékeljük különálló létezőnek magunkat?
Nos jó gondolkodást 🙂
Egy picit – a végén – térjünk vissza az energetikához, mert gyanítom mindenkit ez érdekel. Az ún. szabadenergia-rendszerek megalkotásához a természetből kell ihletet meríteni. A természet működési mechanizmusából kiindúlva jellemzően azt idézi elő, hogy az erőforrások egyensúlyban vannak, ebből kifolyólag, bőséggel állnak rendelkezésre. A Nap süt eleget, van elegendő ennivaló, van elegendő víz, stb. Ez az adott élőlény populációt nagyszerűen el tudja tartani. Minden élőlény ebből annyit merít, amennyire szüksége van. Nem többet, nem kevesebbet. Egy róka nem fogja az egész erdő madárállományát kiirtani, mert neki olyan kedve van, vagy éppen kacsamájra vágyik. Ő annyit vesz el, ami a saját szükségleteire, és pl. kicsinyei felnevelésére szükség van. (Tételezzük fel hogy nem egy pszichopata tömeggyilkos rókáról van szó 🙂
Az Indián kultúra még figyelembe vette ezt. Nem véletlenül tudott évszázadokig harmóniában élni a természettel.
Lépjünk most kicsit túl, a csak anyagi szemléleten és próbáljuk magasabb nézőpontból nézni a földi folyamatokat. Divat a túlnépesedésről, mint minden baj okozójáról beszélni. No rendben. De a folyamatnak OKA van. Ebbe még senki nem gondolt bele? A népesség növekedése, az információáramlás növekedése, és az őrült iramú szociális érintkezések egyfajta “sűrűség” növekedést eredményez.
Nagyobb sűrűség =nagyobb súrlódás, nagyobb ellenállás.
Igen, de a hatáskeresztmetszet is nagyságrendekkel növekszik.
Erre mondtam, hogy döntés, és szándék. Az adott folyamatból sok mindent ki lehet hozni. Ez már csak RAJTUNK múlik.
Ez Nikola Tesla (nem szó szerinti) idézete:
“Elegendő energia jön a Földre ahhoz, hogy minden egyes embernek másfél millió száz wattos lámpát gyújthassunk. Mindenféle primer hajtóanyag nélkül ez az energia bárhol elérhető”
Az Univerzumban, de leegyszerűsítve a mi rendszerünkben a Galaxis középpontjából olyan brutális mennyiségű kozmikus sugárzás érkezik, melyet ésszel felfogni sem tudunk.
Ennek – egy része – rögtön kölcsönhatásba lép az anyaggal, ezt elnyelik a környező csillagködök. Ebből a galaxis ragyogása. De mire ide jut, már meg van szűrve, csak olyan komponensek maradnak, melyek nem, – vagy csak csekély mértékben – lépnek kölcsönhatásba az anyaggal. És mint tudjuk; – Ez működik a Világegyetem, de az ember szintjén is.
És most következzen a komolyabb műszaki rész. Kész megoldást nem tudok és ebből kiindulva nem is fogok adni. Ezt “együtt” illene kidolgozni. – Ez benne van a kódban.
Az eddigi tapasztalatok alapján a szabad-energiával kapcsolatos jelenségcsoport így néz ki:
– Mindegy hogy transzformátor vasat, plazmát, vagy vizet rezget, ha elektromos tér és mechanikai rezonancia egyszerre van jelen, illetve számunkra nem megfogható módon fluktuál, akkor anyagátalakulások kezdődnek, mely sugárzással jár.
– A mechanikai rezonancia plazmánál ion-akusztikai jelenségként értelmezendő, víznél pedig az elektródok rezgését jelenti. (ami szintén a rezonancián alapul)
– Fontos még az úgynevezett határréteg-hatás is, azaz az áramnak át kell haladnia egy olyan rétegen, ami vékony üreges struktúrákból áll. (itt visszautalnék a Grebenikov-cikkre)
Ez okozza az elektrolit kondenzátorok anomáliáit, az akkumulátorok töltődését, és az extrém hatásfokú vízbontási effektust. A pontos oka, gyanú szerint a vékony csatornák a szigetelőben extrém térerősségeket hoznak létre.
– Az effektus által keltett sugárzás érzékeny GM-számlálóval érzékelhető, azonban csak kb. a háttérsugárzás kétszeresére nő meg. Ez nem indokolná a megnövekedett kimeneti teljesítményt.
– A biológiai effektusok hasonlóak pl. a röntgencsővel tapasztalt hatással. A berendezés így nem veszélytelen. De RTG sugárzást nem lehet kimutatni. Valami más összetételű “frekvencia eredőről” van itt szó.
Ha a Paul Brown szabadalmát tekintjük, akkor a sugárzást a tekercs anyaga fogja be, és rezonancián ez többlet rezonáns áramot eredményez.
http://www.rexresearch.com/nucell/nucell.htm
Tehát maradnak még nyitott kérdések:
– Vajon NMR (Mágneses Magrezonancia) jelenségről van szó, vagy pedig valami teljesen egzotikus dolog? Miért kell a mechanikai rezonancia?
– Az NMR jelenséggel az a baj, hogy mágnesesen térfüggő. Márpedig itt gyorsan változó mágneses tér van. SŐT a vasmag ebben az üzemmódban telítés-közeli állapotban van. (- Lehet hogy pont ez az egyik stabilizáló tényező)
– Kapcsolatban áll-e a szilárdtestfizikában fotonoknak nevezett kristályrácsban terjedő “állóhullámokkal”?
Teljesen teoretikusan két megoldás tűnik egyáltalán elképzelhetőnek: Az atomfizika tagadja, hogy a magerők és az elektronhéjak energiaszintjei hatni tudnának egymásra. (több nagyságrend energiaszint-különbség) Márpedig az elektromos áram csak az elektronhéjakat “borzolja” a maghoz nem nyúl. Ahhoz nukleáris energiaszintek kellenének.
– DE a kísérletek nem ezt bizonyítják. Lehetséges elektromosan alacsony energiájú anyagátalakulási reakciókat indukálni. EZ BIZTOS.
Itt ez megint felvet két kérdést:
– Vagy a kristályrácsban (ill. plazmában) történik valami olyan effektus, ami lokálisan extrém energiasűrűséget hoz létre.
– Vagy (és a szabadenergia-kutatók inkább erre hajlanak) Valamiképpen az anyagban egy olyan rezgő struktúra jön létre, aminek a hatáskeresztmetszete nagyságrendekkel megnő a bejövő müon-fluxusra. Ha jól tudom ezek neutrínók, és hatalmas mennyiség áramlik át rajtunk, csak nem lép kölcsönhatásba az anyaggal. (Egy medencényi vízben napi 1-2 ütközést detektálnak)
Az úgynevezett “japan rod” szabadalom egy speciális ötvözet, amely pl. kadmiumot is, és szerves anyagokat is tartalmaz, és állítólag olyan speciális anyag, aminek jóval nagyobb a hatáskeresztmetszete a müon fluxusra.
Ha ez igaznak bizonyul, akkor ez megmagyarázná azokat az anomáliákat, melyek fellépnek. Anyagátalakulást, illetve többlet energiát termelnek, amely asz elektromágneses spektrum bármely részén felbukkanhat. (leggyakrabban hő) Természetesen az lenne a jó, ha erős béta-sugárzást kapnánk, mert akkor csak el kell vezetni az áramot. Nyilván ehhez:
– Meg kell érteni a folyamatot, ennek szabályzását és biztonsági kérdéseit
– Milyen anyagok jöhetnek szóba
– Milyen szabad paraméterek vannak még, melyek befolyásolják a folyamatot.
Az ajtó nyitva, csak be kell lépni.
Roskó Farkas
