Nézzünk most egy olyan témát, ami még nem a vízcsapon keresztül árasztja el kíváncsiságra hajlamos kereső mivoltunkat. Ez pedig, a mágneses rezonancia és az elektromágneses frekvencia gyógyászat.
Állítás; – Az emberek, ahogyan Hulda Clark mondja abszolút képesek rá, hogy önmagukat gyógyítsák. Leszögezhetjük, hogy az állítása abszolút valóságos alapokon nyugszik. Most csak pusztán a működési mechanizmusát vegyük figyelembe. Azt mondja, és ezt abszolút kihangsúlyozza, hogy a betegségeknek két oka van kizárólag. Ezek pedig az élősködők és a szennyezőanyagok. Ezt azzal állítja szembe, mintegy bizonyításképpen, hogy sosem az edzetlenség, hormonprobléma, vitaminhiány, vagy más efféle az eredeti ok. Ebben az esetben már egyértelműnek látszik a megoldás ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Hiszen abszolút le van egyszerűsítve esetleges frekvenciákra és szennyeződésekre a betegség fogalma.
Egy dolog azonban fel kell, hogy tűnjön. A betegségeket, diszharmóniát, interferenciát, ami a fizikai testben előfordulhat, mint működési rendellenesség, vissza tudta vezetni a rezgések frekvenciáinak megértéséhez. Le a kalappal, mert valóban egyre több ember fogja erre felkapni a fejét. Rövid időn belül meglehetősen el is fog terjedni, mint az egyik legolcsóbb és legpraktikusabb eszköz, ami a következő, kicsit nyűgösebb korszakban széleskörűen elérhető lesz. Ám ha hermetikusan vizsgálom a dolgot, akkor a bizonyításánál némi zárlatot látok. Ugyanis amit Ő említ okként, az ugyanúgy a fizikai síkon belül van. Érthetőbben… – Tehát ha a test betegségét, mint olyat tekintjük az okozatnak, akkor valódi megoldás csak akkor születhet, ha az ok nem marad az adott síkon belül. /Többek között erre próbál fényt vetni. pl.; a pszichoszomatika és a holisztika, a homeopátia is, de világos formában ezt kevésbé bontották ki. A homeopátia már eljutott addig, hogy tisztán információkkal dolgozik, de erről majd későbbiekben lesz szó. / Esetünkben az okok, ugyanúgy fizikaiak maradtak. Tehát fizikai síkú tünet az, hogy edzetlenség, vitaminhiány, hormonprobléma és még sorolhatnám, de ugyanúgy fizikai tünet az is, hogy szennyezőanyagok, élősködők.
Nézzük, hogyan történik ez egy síkkal feljebb.
Ha belegondolunk, ugyanez történik a pszichikai síkon is, a hagyományos pszichológiában, a “pszichon világában”. Amikor már érzetileg, érzelmileg keressük diszharmonikus állapotaink okát, ebben az esetben is megelégszünk azzal jellemzően, hogy kicseréljük az okozatot.
– Hogyan tovább? Amennyiben már nem elégszünk meg azzal, hogy tüneteinket kizárólag fizikai síkon orvosoljuk, – részlegesen, de elismerjük, hogy szellemi állapotunk befolyásolja fizikai közérzetünket. S mivel a orvostudomány megirigyelte az egyházaktól a bűnbocsátó cédulák forgalmazási jogát, teret engedett, egy új tudománynak a pszichológiának. És ez csodálatos, hiszen az emberek hétköznapi tudatába belépett a pszichikum fogalma.Tehát a psziché fogalmának a tudomásul vételére, megnyitott egy kaput ez az időszak. Tulajdonképpen az a hallgatólagos megállapodás lett megszegve, ami azt mondja, hogy a vallás foglalkozik a lélekkel, a tudomány meg az anyaggal, ember esetében, a testtel. Esetünkben immár a tudománnyal együtt, a pszichikumban keressük a válaszainkat, de a valódi választ, a következő síkon kaphatjuk meg. Visszatérve témánkhoz… A betegségünket, állapotainkat jellemzően „miért” kérdésekkel ostromoljuk a sok igen nem után. S a felszín alatt a pszichikum világában, immár meg is haladtuk a fizikai síkot és már valóban mélyebbre hatolhatunk objektív válaszaink felé az érzeteinken keresztül.
Okkeresés, ahogyan eddig nem történt meg.
Ám, amit a mindennapokban alkalmazunk okkeresés címszó alatt, az jellemzően a személyiség határait nem haladja meg, ergo nem lépi át az ismétlési kényszer küszöbét. A felületi látásmódhoz, mint működési mechanizmushoz hozzátartozik, hogy csak okozati dolgokat érint, kizárólag. Az okozat fogalmához sorolható még többek között, a külvilágra való folyamatos, ösztönös reakció, amelyet képalkotási kényszernek definiálunk. Ennek egy változata, amikor szavakra reagálunk, egy szempontot tartva magunk előtt. – Azt, hogy csak arra figyelünk, mennyire ért egyet velünk a másik, illetve mennyire nem. Ez érzetileg megérint bennünket és kémiai reakciók egész sorozatát váltja ki testünkben. Mint azt tudjuk, automatikus az ember biológiai alkatában a birtoklásra való törekvés. Az érzeteket szinte azonnal birtokolva, alakul ki az “érzem” fogalma, s a biológiai létünknek, vágy és félelem végleteket teremt. De az érzelem, illetve biokémiánk tudomásul vétele, már arra hívja fel a figyelmet, hogy mindig MOST fáj, vagy okoz boldogságot az a valami, vagy valaki. Ezen a ponton, hatolhat a mélységekbe a tudat. Felvetődhet a kérdés, hogyha tudom hogy hiányos a jelenlegi módszerek, akkor miért tudom mégis korszakalkotónak tekinteni őket? Hogyan láthatom mégis jónak? – Higgyük el, hogy amennyiben megértjük magát a folyamatot, – mint áramlást, történést az időben, – már nem is olyan nehéz…
Folyt. Köv.
Murzsicz András
