A baj csak az, hogy Bár a köztudatba beépült az agyfélteke-dominancia elmélete, a tudomány soha nem erősítette meg, hogy valóban így működik ez. Egy egyszerű netes teszt elvégzésével most megtudhatjuk, hogy kreatív vagy épp elemző, logikus egyéniségek vagyunk az alapján, hogy melyik agyféltekénk a domináns. A dominancia ugyan létező dolog, de nem határozza meg, hogy rajzolni tudunk jobban vagy stratégiát kidolgozni.
Az emberi agy két féltekéből áll össze, és bár szimmetrikusnak tűnik, valójában az egyes funkciókért felelős területek elhelyezkedése aszimmetriát mutat. Általában az agy bal oldalán helyezkednek el a beszéd, a beszédértés, a hangfelismerés, az írás-olvasás, a tanulás, az emlékezés, a tapintásos érzékelés és az időérzékelésért felelős központok, míg a térleképezés, a szín-, arc- és alakfelismerés és a tudatos figyelem központjai a jobb oldalon helyezkednek el.
Ezeket a területeket a legtöbben Korbinian Brodmann munkája és ábrái miatt ismerjük, illetve ma már az agyat működés közben is megmutató komputertomográfiai és fMRI-felvételek is bizonyítják, hogy bizonyos dolgok az agy más és más területeit aktiválják.
Fontos, de nem azért
Sok szempontból téves azonban mindebből azt a következtetést levonni, hogy ezeket a feladatokat azok tudják a leghatékonyabban elvégezni, akiknek az adott területet tartalmazó agyféltekéjük valahogy dominánsabb, mondja Ragó Anett, egyetemi adjunktus, az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársa.
Az agyfélteke-dominancia létező dolog, és valóban meghatározza, hogy az agy bizonyos feladatokat melyik féltekét használva old meg, azonban ez nem a kreativitást vagy a logikus gondolkodást befolyásoló tényező.
„Agyműtétek előtt például érdemes meghatározni, hogy a beszédközpont működéséért melyik agyfélteke felel, hogy a műtét közben tudjuk, mire kell figyelni” – mondja a szakember, aki szerint nincs összefüggés a jobb agyfélteke dominanciája és a rajzolni tudás között. „A féltekei specializáció már csecsemőkorban megfigyelhető, később főleg a hatékonyabb összehangolt működés miatt alakul ki.” Ragó szerint az egész legjobban úgy magyarázható el, hogy egy jobbkezes is a jobb kezét használja általában bizonyos feladatok megoldására, de ez nem jelenti azt, hogy bal kézzel ne lenne rá valamilyen szinten képes. „Az agyunk úgy strukturálja magát, hogy a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban aktiválhassa a feladat elvégzéséhez kellő kapcsolatokat és területeket. Ha valamiben jobbak akarunk lenni, akkor nem a dominancia megváltoztatásán vagy jobb kihasználásán kell dolgoznunk, hanem gyakorolni kell azt a tevékenységet, hogy az agy felépíthesse a végrehajtáshoz szükséges kapcsolatokat.”
Kattintgatás helyett koponyalékelés
Ragó szerint például a Facebookon terjesztett teszt nem tudományos. „A táncos lány pörgése egyszerűen megfordítható, ha a többit letakarva egy kis részletére kezdünk koncentrálni, szóval ez semmit sem mér vagy jelez. A különböző színekkel leírt szavak nem alkalmasak a dominancia jelzésére, hiszen minden jól olvasó felnőtt esetén egyformán működik. Ilyenkor úgynevezett gátlási feladatot végzünk: az automatikusan feldolgozott információt (színnév) elnyomva kell reagálnunk – ez pont hogy az egyes területek működését összehangoló folyamatokat erősíti. Az, hogy melyik kezünket használjuk, valóban jelez valamiféle dominanciát, az embereknek, még a balkezeseknek is, általában a bal agyféltekéjükben van a beszédközpontjuk, így beszéd közben az agyuk bal féltekéje dominál.” A szakember szerint azonban ez alapján semmiképp nem lehet olyan következtetéseket levonni, hogy aki balkezes, az jól tud rajzolni.
Az már csak hab a tortán, hogy a cikkbe szándékosan nem belinkelt oldal a teszt végrehajtása után a magyarázat helyett egy kuponos oldalra viszi el az érdeklődőt, és amúgy is csak úgy habzik a környék a sok kéretlen reklámtól. Persze az sem megnyugtató, ha egy agytesztet „agytesznek” hívnak.
Ha valaki igazán tudni akarja, hogy bizonyos feladatok elvégzése közben melyik agyféltekéje dominál, akkor jó ha felkészül rá, hogy az igazán megbízható mérés a koponya felnyitásával jár, és az agytevékenységet elektródák elhelyezésével mérik. „Ez nem a neten kattintgatós dolog, a célzott gyakorlatok alapján is csak nagy valószínűséggel lehet megmondani, melyik félteke viszi az egyes központokat, az igazán biztos eredményhez az agysejtek gátlása vagy stimulálása kell” – mondja Ragó.
A gyakorlás dominál
Hogy akkor vajon miért működhetnek az olyan képzések, mint a jobb agyféltekés rajztanfolyamok? Ragó szerint egyszerűen azért, mert gyakorlással minden fejleszthető. „Inkább az általános iskolai rajzoktatás minősége lehet azért felelős, hogy az emberek többsége egyrészt nem tud rajzolni, másrészt viszont látványosan fejlődni kezd, ha elkezd használni bizonyos technikákat.” Ilyenkor azonban nem a dominanciát kihasználva jönnek az eredmények: az agy egyszerűen úgy működik, hogy minél többet gyakorlunk valamit, annál jobban megy. „Az adott feladatok elvégzéséhez használt agyterületek közti kapcsolódások fejlesztésével tanulunk mindent, így például rajzolni is.”
Fontos ugyanis tudni, hogy csak nagyon kevés olyan tevékenység van, amit egyetlen központ használatával végeznénk. A rajzoláskor például a szem-kéz koordináció, a finom-motoros mozgás és a lerajzolni kívánt emlék felidézése mellett nyelvi funkciók is betársulnak, és ez általában jobbkezes embereknél pont a bal oldalon van. Az, hogy bizonyos dolgok elvégzéséhez több terület együttműködése kell, egy agysérülés kapcsán is könnyen látható. Attól még, hogy valakinek érintetlen marad a beszédért felelős központja, az emlékek felidézését vagy a nyelv szabályainak alkalmazását szolgáló terület kiesése elég ahhoz, hogy hangokat ugyan meg tudjon formálni, de kommunikálni már képtelen legyen. Ugyanakkor olyan esetek is ismertek, amikor az épen maradt félteke bizonyos fokig átvette az eredetileg a sérült oldalon lévő központ feladatait.
A lateralizációval, vagyis a féltekei elrendeződéssel kapcsolatban vannak ugyan általánosságok (például hogy a jobbkezesek többségének a bal agyféltekéjében van a beszédközpontja), de nagy hiba elfelejteni, hogy az agy valójában mindkét féltekét egyszerre használva dolgozza fel az információkat. Például a bal agyfélteke felel a beszédfelismerésért, illetve azért, hogy a hallott szavakból értelmes szöveget rakjunk össze, de a jobb félteke kell a hallott beszéd érzelmi oldalának felismeréséhez vagy a hangsúly és a beszéd ritmusának elemzéséhez. Egy 2004-es kutatás szerint például a számolási teljesítmény akkor a maximális, ha az agy bal és jobb féltekéje egyaránt beszáll a munkába, egy másik, jóval frissebb eredmény szerint pedig bár egyes agyterületek időnként mutathatnak kiugró teljesítményt, a nagy átlagot nézve a két félteke egyenlő arányban vesz részt a munkában.
Nem teljesen haszontalan azonban, ha tudjuk, milyen típusú emberek vagyunk is valójában. Van, aki az írott információ alapján dolgozik vagy tanul könnyebben, mások szeretik, ha képekben, ábrákban magyarázzák el nekik a feladatot, ez azonban inkább személyiségfüggő, és nincs köze ahhoz, hogy melyik oldalon van melyik központ az agyában.
Kolbert András
Ez a cikk felveti a személyiség fogalmát már, mint a megoldás kulcsát és ezzel is csak egyetérteni lehet. Igazából, nem a területek aktivitása, hanem az aktivitás intenzitása, az impulzusoknak a frekvenciája az, ami valójában meghatározhatja azok funkcióját és minőségét. Az adott területek frekvenciája, illetve ezek “ősz-eredője”, – időben “kitolt” transzverzális hullámmozgást kelt az anyagban és a pszichében. Farkas írta valamelyik cikkében: “A fizika (és a tudomány) mindig próbál korrektül fogalmazni. Tehát mielőtt egy rendszert vizsgál, megmondja, hogy a jelenségcsoport, amit vizsgál, mi annak az értelmezési tartománya.” Hát ez esetünkben az elektromágneses tartomány. Azon el sem gondolkozunk, hogy teljesen másképp működik mechanikai, biokémiai és szellemi tartományban, s hogy ezek hogyan is lehetne értelmezhető józanul, szintézisben? – Hogy mást is lehetne vizsgálni, mint, hogy ezt vagy azt csinálja és itt meg, ott?
– Ami a képen nem látszik, azok a “módusok”. 7.83Hz 14.1Hz és 20.3Hz… – Nem emlékeztet ez egy gondolkodó főt sem, – semmire sem?
– És itt még felvethető az agy holografikus szerkezete is. Mivel hogy a holografikus “térrács” közelíti meg a felszíni tudat számára “sejthetően”, azt a gonád kapcsolótáblát, amit előbb vagy utóbb, de minden egyéniség képes lesz használni. Ez közelíti meg a tudat számára azt a félplazmikus síkot a legjobban, ahonnan az éntudat, mint pszichológiai struktúra, kialakulhat időbe és térbe ágyazottan. – Egyébként nem csak agysérülések esetén szervezi újra “területi” értelmezésben, az aktív szektorokat a “éber tudat”. A méréseknél látjuk nap, mint nap, – Igaza van a fentebb az idézett hölgynek, hogy fókusz kérdése az egész és ennek a fókusznak intenzitása van, ami impulzus tónusokban is mérhető. Például komolyabb kristály hangtálakkal is el lehet érni, akár nyitott szemmel is, több percig tartó theta állapotot. Ebben az esetben semmilyen agyfélteke dominanciáról sem beszélhetünk, mert nincs egyik agyféltekében sincs kimutatható “okozati” tevékenység, nincs visszacsatolás.
Lehet, hogy adott esetben pl. jobb agyféltekénél elintézzük, hogy kreatív, meg ilyen meg olyan, de mindkét agyféltekén belül is vannak minőségek. Ezek ott foghatóak meg legkönnyebben, ha azt is vizsgáljuk, hogy esetünkben milyen frekvencia impulzusokat termel az a szerencsés jobb agyfélteke. Nagyon nagy fejezet az még, hogy megfigyelhető esetlegesen jobb agyféltekés dominancia, – de olyan alul-vezérelt is lehet az, – bizonyos kombinációk esetén, hogy maximum problémákat alkothat egész életében, úgy a külső világában, mint a biokémiájában.
A napokban volt nálam egy hölgy és csak arra volt kíváncsi, hogy Neki vannak-e telepátiás képességei, merthogy érdekes dolgok történnek vele folyamatosan. A válaszom több megismételt teszt után az volt, hogy igen. Ezzel boldog is volt és nem is érdekelte az igenen és nemen túl, hogy ez a képessége minimális és ez egyáltalán nem is akkor működik, amikor azt hiszi. Bal agyféltekés, alsó triádos agyalásnál, csak az elme játékáról beszélhetünk. Van egy barátom, aki megértette, hogy a külvilágra való koncentrálással töltötte el az életét, és úgy döntött, hogy újra kezdi ezt az élet nevű játékot, már eleve ezzel a “megértéssel” indítva. Ő is részt vett egy mérési teszt-sorozaton és a fókuszát teljesen át tudta helyezni a mentális síkra jobb agyféltekés dominanciával. A visszanyert egészség mindig jóval aktívabb pszichológiai hullámmozgással is jár. Az Intenzitástan nagyon konkrétan meghatározza a biokémiai és pszichikai “terhelhetőség” kontúrjait. – Szóval “megkülönböztetéseket” lehet gyártani, de a megoldások és a válaszok, minden esetben egy síkkal feljebb vannak. Ezt Jung például a pszichológiában úgy fogalmazta meg, hogy “Minden problémát, csak egy “személytelenebb” síkon oldhatunk meg.” Ergo, ha meghaladjuk a fenti cikkben is említett személyiség-függő állapotokat. Így hát köztudottabb az, hogy mibe, milyen zárt fókusz-rendszerbe neveljük, szoktatjuk gyermekeinket, ahol mint társadalom, a legtöbb esetben csak a megkülönböztetések fenntartása a cél. A holisztikus szemlélet igényli a síkok tudomásul vételét, viszont a beazonosítással még kevésbé foglalkozott. Úgy gondoljuk ennek is eljön az ideje.
Murzsicz András
