Az intuíció az nem gondolkodás, se nem logika által érkezik meg. Egy olyan módon érkezik meg, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez szoros viszonylatban áll a kreativitással és az ihletettséggel.
Az ihletettség szintén arról a helyről jön. Ez adott a számodra. (Ez adott) minden nagy művésznek, zenésznek, írónak, sőt még a nagy tudósoknak is, akik olyan mély felfedezéseket tettek, amik forradalmiak voltak – mint Einstein. Einsteinnek volt egy „érzéke” a relativitás elméletéhez. Mielőtt teljesen be tudta volna bizonyítani azt, már tudta előre, hogy az igaz. Az intuíció eljutott hozzá. Persze, jó sokat gondolkodott, mielőtt az megtörtént.
Néha, jó sokat kell gondolkodnod, s aztán hirtelen, a gondolkodással nem jutsz sehova se többet, és abbahagyod a gondolkodást, s ki mész, és veszel néhány mély lélegzetet. Vagy kimész a természetbe és leülsz egy fa alá. És hirtelen, ott az intuíció. Valamire, amire gondolkodáson keresztül, nem tudtál jutni sehogy sem.
Életbevágó minden emberi lény számára, hogy kapcsolatba kerüljön azzal a hellyel, ahonnan az intuíció ered, mert egyébként téged, a fogalmi elméd megszorításai fognak korlátozni. Egyébként az életed csak ismétlődésekből áll, és semmilyen új elképzelések nem jöhetnek elő. Ha az egy friss, és új elképzelés, akkor olyan helyről jön, ahonnan minden kreativitás felbukkan – mely végül is, a csenden belül van. Ez az, ahonnan az intuíció ered. Ha csendben tudsz lenni, még ha csak egy pillanatra is, akkor ott a lehetőség arra, hogy valami intuitív dolog felbukkanjon, mint egy gondolatként, vagy mint egy olyan spontán dologként, amit te mondasz, s még meg is lepődsz magadon. Talán valakinek a segítségedre vagy a tanácsodra van szüksége, s ahelyett hogy úgy gondolkodnál, hogy „Segítenem kéne ennek a személynek. Mit is mondhatnék legközelebb, hogy segítsek neki?”, inkább csak elcsendesülsz, figyelsz, nézel. S hirtelen lehet, hogy úgy találod magad, hogy mondasz valamit. Ez intuitív. Hirtelen egy mélyebb intelligencia jön elő, s használod az elmédet.
Ez az, amit intuíciónak hívunk. Ébredjünk rá arra, hogy ez az alapja az összes kreatív tevékenységnek, minden igazi kreatív tevékenységnek. Az érzékelés, az olyas valami, ami kívülről jön, az intuíció meg belülről. Ez belőled jön. Lényegében, egy veled, azzal, aki vagy, magával az intelligenciával.
A legkönnyebb mód hogy fejlesszük az intuíciót az, hogy fejlesztjük a képességet, hogy csendesek legyünk néha. Mintsem hogy, úgy „próbálnánk” fejleszteni az intuíciót, hogy eljutunk arra a helyre, ahonnan az összes intuíció ered. Neked nem kell aggódnod azzal kapcsolatban, hogy még intuitívabbá válj, ha még inkább a csendre fókuszálsz. Nem szükséges hosszú periódusokat eltölteni ezzel, hanem inkább legyenek csendes pillanatai az életednek, így ez minden nap a csend pillanataival legyen tarkítva.
Csak becsukhatnád a szemedet, és vehetnél egy vagy két mély lélegzetet. Vagy nem is egészen kéne becsuknod szemedet, hanem miközben figyelnél, vagy ránéznél valakire, éreznéd a saját lélegzésed. Érezd a belső elevenséget a testeden belül.
Ha nézed a számítógéped monitorát, nézz el máshova egy pillanatra, vagy csukd be a szemed egy pillanatra, s végy egy vagy két tudatos lélegzetet. Ez eljuttat téged a csendig.
Bárhol is vagy, mindig vannak lehetőségek ott, egy pillanatnyi csendre. És ez életbe vágó, mivel egyébként az életed kiegyensúlyozatlan marad. Ha nem találsz csendet, akkor mindig cselekvésbe vagy – egyik dolog a másik után. És ez eltakarja a lehetséges intuitív tehetségedet, folyamatosan. Törekedjünk a csendes pillanatokra. Még a legelfoglaltabb személy is megteheti ezt. Ha vezetsz haza vagy a munkába menet, minden forgalmi lámpánál van egy meghívás a csendre. (Ott) számos lehetőség van a csendre. A csend az, ahonnan az intuíció ered.
Eckhart Tolle
Ide azért beszúrok egy két magvasabb, a fentiekkel összecsengő – gondolatsort. A szerk.
A fizikában a részecskék hullámmozgásának felfedezése adta meg a kulcsot a modern korhoz. És itt is nyilvánvaló a dolog. Einstein azt írta: az energia egyenlő mc2-tel; az m a fény tömege, a c a sebessége. Mégpedig 1905-ben. 1900-ban Planck azt írta: az energia egyenlő hf-fel; a h állandó, az f a rezgésszám. 1923-ig kellett várni, míg Louis de Broglie, ez a kivételes zseni rájött, hogy a kettő közé egyenlőségjelet tegyen és leírja: hf=mc2. A gondolat cammog, még a legnagyobb szellemek esetében is. Nem tud úrrá lenni a tárgyon. Még egy példa: a XVIII. század-végétől azt tanítják, hogy a tömeg egyszerre jelenik meg a kinetikus energia képletében (e: 1/2mv2) és Newton nehézkedési törvényében (két tömeg vonzási ereje a távolság négyzetével fordítottan arányos).
Miért kell megvárnunk, amíg Einstein rádöbben, hogy a tömeg szónak mind a két klasszikus képletben ugyanaz a jelentése? Mindjárt következik belőle a relativitás. Miért csak ez az egyetlen szellem észlelte ezt az intelligencia történetében? És miért nem észlelte rögtön, miért kellett hozzá tízesztendős vad kutatás?
Mert gondolkozásunk egyetlen térkép, egyetlen, újra meg újra kezdődő ösvényén halad. És valószínűleg az újításokat elfelejtik, azután újra felfedezik. Mégis úgy látszik, lehetséges, hogy a szellem az ösvény fölé emelkedjék, s ne bandukoljon, hanem repüljön, mint a madár vagy a repülőgép, és teljes képet kapjon. Ezt nevezik a misztikusok „éber állapotnak”.
Vajon egy vagy többféle éber állapot létezik? Minden jel arra vall, hogy több állapot létezik, mint ahogyan több repülési, magasság is.
Az első fokozatot nevezzük zseninek.
Ha az emberben megvan a fizikai lehetőség, hogy elérje ezt vagy ezeket az éber állapotokat, élete fő célja csakis az lehet, hogy felkutassa e lehetőség eszközeit. Ha agyamban megvannak a szükséges gépek, ha ez az egész nem csupán vallásos vagy misztikus találgatás, ha ez az egész nemcsak „kegyelem”, nemcsak „mágikus beavatottság”, hanem meghatározott technika, meghatározott belső és külső magatartásforma, amely képes lehet rá, hogy elindítsa ezeket a gépeket, akkor belátom, hogy egyetlen vágyamnak, legfőbb feladatomnak az éber állapot elérésének, a száguldó szellem elsajátításának kell lennie.
Amilyen mértékben a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy az ember fellélegezzen, a „harmadik állapot”, az éberség, a hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe. Végül is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló kutatásban való részvételt. A következő forradalom lélektani lesz.
Louis Pauwels – Jacques Bergier
– Ez a cikk ezzel a bekezdéssel kezdődött;
“Az intuíció az nem gondolkodás, se nem logika által érkezik meg. Egy olyan módon érkezik meg, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez szoros viszonylatban áll a kreativitással és az ihletettséggel.”
Lehet végtelenségig ragozni a témát és oldalunkon mostanában elég sokat foglalkoztunk az aggyal, a gondolkodással és természetszerűleg a tudat állapotainak vizsgálatával. Azt leszögezhetjük sokadjára, hogy az Intuíció, a kreativitás meg ilyenek, azok a Delta és a Théta állapotokhoz köthetőek. Ezek a 7 Hz alatti frekvencia-tartományhoz kapcsolhatóak. Az Alfa tartomány az ez felett van, ha lineárisan, koordináta-rendszerben szemléljük a dolgokat. Egyre több emberke él ma olyan képességgel, tehetséggel, hogy ébrenléti tudattal, nyitott szemmel, beszélgetve produkál akár percekig is 100%-os Théta frekvencia tartományt. Ez azt jelenti, hogy az agya csak 0 és 7 HZ között termel impulzusokat. – Sok esetben, ha nincs megfelelő információja, – rendesen tud “átok- üzemmódban” is működni. Ilyenkor válnak ön és közveszélyessé a delikvensek.
És ezeknek az embereknek, hogyan mondható az, hogy; “Menjél le Alfába!”? Amikor már pontosan az az átkuk, hogy alatta vannak Thétában, és a “másságuk” nincs érthetően, értelmezhetően megvilágítva. – De itt már másfajta magyarázatok vannak, – ezek már túl vannak az automatikusan analizáló elme-tevékenységen.
De hát full gyermeki állapotról beszélünk, hiszen a gyermekek eleve ezzel az impulzus-tartománnyal rendelkeznek, egészen addig, míg meg nem rontjuk őket egyre eldeformáltabb és életellenes fogalomrendszereinkkel. Valamelyik nap egy 17 éves lányt mértem… – Hát nem volt egy ideg-beteg típus. Olyan tisztán radarozta le a környezetét, – mellékgondolatok, biokémiai, ösztönös inger-halmazok nélkül, hogy öröm volt nézni. – Mondjuk az apja is rendesen el van fuserálva. 🙂 Jelenlegi technológia számára, ma feladat, hogy a 0 és 3 Hz közötti frekvencia tartomány nehezen vizsgálható, mert a fizikai sík műszerei számára, itt van a legnagyobb “zaj”. Minél inkább közeledünk a nullához, annál nagyobb a szűrési nehézség az érzékelés végző anyagok számára. Tehát, ahol az emberi agy, elme számára a csendről beszélünk, ott a műszerek egyre nagyobb zajt mérnek. Jelenleg tisztán mérhetően mi is csak 1 HZ-nél tartunk.
Nem furcsa ez?
Miért mondják sok helyen, hogy térjünk vissza az Eredethez? Ráadásul az eredet, mennyiségi skálán, értelmezésben, HZ-ben is kifejezhető immár egyre inkább, egyre tisztábban.
Tehát az az elektromágneses tartomány, ami az anyagot építi és a gondolkodó állat számára a létezést jelenti, – a semmiből, a Nullából származik?
A dolgok lényege az Űr, – mondja Lao Ce. A szintetikus látás már nem fog “oldalakat” képviselni. Ez a típusú korosztály, ami feljebb is lett említve már semmilyen formában nem megvezethető, mert akár százalékosan is kifejezve sokkal több az Éber agyú, akik folyamatos kapcsolatot is képesek tartani, a morfogenetikus mezőkkel. De ez nem a tudat-alattival egyezik meg, amit a jelenlegi Pszichológia taglal. A kollektív tudatot, ahogyan sokan nevezik nem csak alulról lehet szagolni, mint az Ibolyát. És ezt egyre többen fogják belátni a közeljövőben.Valamelyik cikkben ha jól emlékszem kaptam egy kérdést, a skaláris energia forrását illetően. Elnézést, hogy most sincs kedvem válaszolni, de erre talán nincs is válasz, mert a jelenlegi hagyományos műszerekkel, csak hatásaiban kimutatható valamiről, amit állóhullámnak neveznek, – nehéz szavakat találni. Beszélhetünk róla, pl a dimenziók vetületében is, hogy a síkok, mint dimenziók, Wiktor bá’ szerint egymás fenntartására és nem egymás elpusztítására lettek kitalálva. Minden párhuzamos dimenziót, egy merőlegesnek mondható dimenzió köt össze és ezek az álló, skalár, longitudinális, ki hogyan ismeri, esetleg Jákob lajtorjája is, ha a szavak eredetét vesszük figyelembe. Ha meg a mondanivalót, akkor Hermesz Triszmegisztosz is mondotta volt, hogy az Istenek sohasem fognak lejönni az emberekhez, de az emberek felmehetnek az istenekhez – és hogy állóhullámokat állítsanak elő, régen még piramisokat kellett építeni. De ez a sok “szavak egymásutánja” tényleg semmit nem ér tapasztalás nélkül. Írtunk már a holografikus összefüggésekről is, meg a kétdimenziós információs mezőkről, ha jól emlékszem.
De ezt példázta a “sokat emlegetett” Csíkszentmihályi Flow-ábrája, amit ha egy mélységi tengellyel ellátunk egyből eggyel több dimenziós értelmezést kapunk. Hogy mi az eredete? A tudomány eddig “sötét anyagnak” nevezte, mert nem tudott róla semmit, de most hivatalosan is nagy szarban van mindenki. Mert, hogy Skalárhullámok vannak de nem léteznek. Pontosítva; nem rendelkeznek transzverzális tulajdonságokkal.
Ez azt mondja; hogy Jó reggelt! – Akkor az “Jó reggelt!” lesz tényleg. De olyan szelíden van jelen és olyan belülről fakadóan kényszerít az intuitív tartományok tudomásulvételére, hogy az előtt csak meghajolni lehet. Az embernek, meg csak az időben van lehetősége kitolni a megértést, – el nem kerülheti.
Murzsicz András
