A kvantumfizikai jelenségek egyik legismertebb, mégis sokszor félreértett jelensége a nem folytonosság törvénye, vagy ismertebb nevén a kvantumugrás. Ennek nem is igazán a fizikai, matematikai magyarázatai az érdekesek, és hasznosak. Az önismeret fejlesztésében sokkal nagyobb jelentőségű lehet számunkra, ha felfedezzük az analógiát, a párhuzamot, amit mentális és érzelmi életünk megismerésében jelenthet ez az elv. A kreativitás folyamata és az intuíció jelensége az, ahol a legegyszerűbben megvilágosodik a kérdés. Hogyan is működik a racionális logikánk? Melyek a határai? Lehet -e, érdemes -e elengedni néha a “józan észt”? Mi lehet ennek az eredménye?
Ahogy az önismeret útján elindulsz befelé, belső lényeged felfedezése érdekében, gyakran el kell hagynod a megismerésnek az eddig ismert formáit. Hiszen az a fantasztikus eszköz – a racionális gondolkozás -, amit a természettől kaptál és a hagyományos oktatás keretei között fejlesztettek tovább, nem biztos, hogy belső világod megismerésében is ugyanolyan hatékony lesz.
A logikus gondolkodás célja, hogy megtaláld helyed a világban, s a társadalom értékes és hasznos tagja legyél. Ez azonban kevés a valódi kreatív létezéshez, mert az ilyen elme mindig az ismert keretei között marad. Nem szeret szembenézni az ismeretlennel.
A megismerhetetlen, elme által fel nem fogható jelenségek – tudat, születés, halál, élet, nem anyagi valóságok, stb. – pedig szabályosan zavarják, és megijesztik.
Pedig a belső világodban bizonyos kérdésekre nincs magyarázat, mert nem léteznek benne az elme értelmezéséhez szükséges viszonyítási pontok. Azok nélkül pedig bizonyos jelenségek értelmetlenek.
Honnét tudnád mi a magasság, ha nem lenne mélység? Hogyan tudnád mi a jó, ha nem tudod mi a rossz? Ha nincs összehasonlítási alap, akkor az elme nem képes értelmezni a világot. Azonban ha nem tud az értelmünk megragadni egy jelenséget, az nem jelenti, hogy az ne létezne, vagy ne lenne valósága. Okosabb lenne találni egy olyan megismerési módot, mely tágabb, mint a gondolati értelmezés. egyik ilyen például az intuíció.
Ha úgy érzed, hogy amit az intellektus nem tud megmagyarázni, az nem létezik, akkor egyszerűen lezársz magad elől bizonyos valóságtartományokat.
Ha racionálisan neveltek – mint a legtöbb embert – nem biztos, hogy közel engeded magadhoz a felsőbbrendű valóságok megnyilvánulásait. Még akkor is tagadni fogod, hogy ilyesmi létezhet, ha veled történik meg.
Ilyenkor azt mondja az elme: „Ez lehetetlen. Ellenkezik a józan ésszel. Bizonyára csak képzelem. Biztosan álmodom. Mindaddig, amíg nem tudom racionálisan bizonyítani, nem fogadom el.”
A racionális elme ilyenkor bezárul, a józan ész határai közé, ahova az intuíció nem hatolhat be. Ilyenkor az intellektus dominál a létezésben, s az ember úgy működsz tovább, ahogy megtanították neki.
Vizsgáld meg, vajon rád mi a jellemző! Ha a racionális logika túlsúlya, akkor nem engeded magadhoz az élet rejtélyeit, akkor nem engeded, hogy az intuíción keresztül valami csodálatos, és felfoghatatlan Intelligencia beszéljen hozzád, és segítse életed. Pedig az igazi emberi kaland itt kezdődik. Ahogy Albert Enstein fogalmazott:
„A legcsodálatosabb dolog, amit az életben megtapasztalhatunk, a misztikus rejtély.
Ez a forrása minden valódi művészetnek és tudománynak.”
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a józan észt, a logikát el kellene vetni. Ez félreértés. Használhatod az intellektust anélkül is, hogy bezárulnál annak korlátai közé. A racionális elmét, ha eszközként használod, akkor nyitott maradsz. Fogékony vagy valami megmagyarázhatatlan felsőbb Intelligencia iránt.
S ekkor arra is érzékennyé válsz, amikor Az megérint, kommunikál veled. Természetesen nem feltétlenül gondolatokkal, vagy szavakkal, hanem szimbólumokkal, archetípusokkal, érzetekkel. Ehhez persze nyitottá, érzékennyé és befogadóvá kell válnod. Önmagad, s a környezeted irányába egyaránt.
Ekkor már segítségként használhatod az intellektusodat, amely észlelni tudja, hogy „olyasvalami történt, ami rajtam túlmutat”. A tiszta és ragaszkodásoktól megtisztított elme egyszerűen elengedi a „gyeplőt”, és a kontroll iránt vágyat. S ez a legnagyobb eredmény, amit elérhet. Belátni a saját korlátait, s befogadóvá válni a megismerés mélyebb szintjei felé, melynek következő lépcsőfoka az intuitív tudás.
