A kvantumelmélet alapelve, hogy a világ végtelen számú véletlenszerű esemény láncolata. A buddhizmus tanításai szerint viszont semmi nem történik ok nélkül, és a világegyetem gyakorlatilag egy nagy végtelen karmikus ciklus. Összebékíteni ezt a két nézetet körülbelül akkora kihívás, mintha a Higgs-bozont próbálnánk egy csapat óvodásnak elmagyarázni. Most tudósok, fordítók és buddhista szerzetesek egy csoportja vállalkozott erre az atlantai Emory egyetemen – írja a New York Times.
A héten maga a dalai láma, a tibeti szerzetesek spirituális vezetője is az Emoryra látogatott. A 78 éves vallási vezető, aki egyébként minden napot egy négy órás meditációval indít, közel hét éve dolgozik azon, hogy választ találjon olyan kérdésekre, mint a meditatív elme működése és a laboratóriumi kutatások összegegyeztethetősége.
Az Emory-Tibet Együttműködés arra keres választ, hogy hogyan lehet tudományos módon kvantifikálni a meditáció hatásait. A dalai láma szívügye egy ennél kevésbé egzakt, de annál hatalmasabb feldolgozandó anyag, amit ő úgy hív, hogy belső világ. “A modern tudomány elég fejlett ahhoz, hogy rendkívül jól leírja a materiális világot. De ez a külső világ csak a belső világgal együtt lehet teljes” – mondja.
Az Emory 700 ezer dollárt (körülbelül 160 millió forintot) fordít évente a szerzetesek taníttatására, akik aztán visszatérnek Indiába, hogy a száműzött tibeti szerzeteseknek tartsanak tudományos képzést. Az Emory professzorai pedig Dharamsalában tanítanak vendégelőadóként, és kétnyelvű, angol-tibeti anyagokat állítanak össze. Az idáig vezető út nem volt egyszerű. A szerzetesek csak tavaly fogadták el, hogy a tudományos képzés az oktatásuk kötelező részévé váljon. Ilyen 600 éve nem történt.
Mulandóság és fosszíliák
A legnagyobb nehézségek a legalapvetőbb nyelvi szinteken jöttek elő. A kutatóknak olyan problémákra kellett választ találniuk, mint hogy hogyan alkothatunk szavakat olyan kifejezésekre, amelyek nem léteznek a tibeti nyelvben, mint például a fotoszintézis vagy klón. Hogyan nevezzünk el molekulákat vagy kémiai összetevőket? És mi van azokkal a szavakkal, amelyeknek többszintű jelentésük van a tibeti nyelvben? A kutatók idáig közel 2500 új tudományos kifejezést hoztak létre
A tanulási folyamat is kétoldalú: a szerzetesek részecskék bomlásának vizsgálatával értelmezték újra a mulandóság fogalmát, az Emory egy diákja pedig azt boncolgatta kutatásában, hogy hogyan reagálna a kardiovaszkuláris rendszere, ha valakitől megtudná, hogy Tibet felszabadult. A nyugati kutatóknak olyan új szempontok alapján kellett felülvizsgálniuk munkásságukat, mint a tudatosság eredete.
Alexander Escobar, az Emory egyik professzora Indiában tanít biológiát. “A szerzeteseket például az érdekelte, miért vagyok olyan biztos benne, hogy valaha tengervíz borította a Himaláját” – mondta. A válasz egyébként: az itt talált fosszíliák miatt.
Az együttműködésnek vannak ennél kézzelfoghatóbb eredményei is: példádul egy olyan kognitív alapú részvétképzés, ami meditációval erősíti az empátiát.
Forrás: Index
Hát nem is tudom.
Igazából rengeteg információ próbálja ilyenkor megtalálni a helyét és kevésbé volt sikeres ebben a cikk írója. – Önmagában van hírértéke a cikknek, de a végén már egy mondatot ki is szedtem, mert elhülyülték ezt az érdekes témát. Ebben valószínűleg szintén nem maradok le. 🙂
“Az együttműködésnek vannak ennél kézzelfoghatóbb eredményei is: példádul egy olyan kognitív alapú részvétképzés, ami meditációval erősíti az empátiát.”
Meditáció, mint olyan, – hangolódás a saját “középpontunkra. Empátia, mint olyan, szintén egyfajta – hangolódás belülről, valamilyen külső objektumra. Kognitív, mint olyan, megint csak – hangolódás, – hangolódási képesség és a következménye a megismerés. Van amikor csak a szavakon lovagolunk még és van amikor már mélyebben érzékelünk kint is meg bent is. A kvantumkarma, meg vajon mit is jelentene, ha nem a részecskék egyensúlyát egy időfüggetlen fraktálszerkezetben.
És ez az, amit az emberi értelem, mindig időbe próbál illeszteni, – időben értelmezhetően próbál magyarázni, legyen az akár az inkarnáció, vagy a psziché hullámtermészete.
Ilyenkor már csak az a kérdés, hogy honnan látszik a legjobban.
🙂
És ez történik mindannyiunkkal, s ha tetszik, ha nem, – ez alól nincs kivétel. Megfigyeléseink következtében az emóciók és ezek rezgésmintái, személyes viszonyrendszerünk tükrében fog bennünket minden esetben meghatározni. – Bennünket! – És nem mást. Ezt pedig valóban több szinten képes megtenni.
– Szóval ha a kvantumelmélet alapelve, hogy a világ végtelen számú véletlenszerű esemény láncolata, akkor megvárjuk, míg a tudomány által elnevezett “sötét anyag” egy kicsit jobban meg lesz világítva. Ez viszont soha nem a tudománytól várható el, – de néhány Embertől igen. És minden ciklus során ilyen géniuszok, dimenzió pionírok után kullog minden megmerevedett tömeg.
Legyen az akár tudományos, vagy éppen vallásos időszak, – egy adott cikluson belül. Kibékíteni, úgy gondolom nem szükséges semmit, mert nincsen semmilyen ellentmondás. Az, hogy a látásmód, milyen széles perspektívát, hány dimenziót képes felölelni, az mindent meghatároz.
Összebékítés?
A buddhizmus évezredek óta, – a tudomány, – ehhez képest pár évtized óta tölti be a szerepét. Ennek tükrében egyértelmű, hogy melyik az óvodás stádium. A tudomány az időtlenséghez képest egy arctalan valami, de tökéletesen betölti azt a szerepet, ami a törzsfejlődében és az egocentrikus korszakunkban reá kiszabatott. A kínai filozófia említi az “arc-adás” fogalmát. – Ez nagyon provincionálisan fogalmazva azt jelenti, hogy úgy nézed hülyének a másikat, hogy az a saját szemében nem tűnik annak.
Akik arcot adtak a ma tudományának, mind valahol tartottak abban, hogy a kutatásaikban, a megfigyelő szerepét transzcendentális alapra helyezték. A mai valós tudomány, – már amit ma annak nevezünk, – még az is évtizedekkel megelőzte azt, amit ma tudománynak ismerünk. A mai tudás is más, mint amit pozíciókban tévelygők hada hirdet.
“A modern tudomány elég fejlett ahhoz, hogy rendkívül jól leírja a materiális világot. De ez a külső világ csak a belső világgal együtt lehet teljes”
dalai láma
Le a kalappal az Öreg előtt, hogy ilyen szelíden tudja megfogalmazni, hogy ki, vagy mi az, ami gyermekcipőben jár.
Murzsicz András
